Amikor Nagy Lajos király 1382-ben örökre lehunyta a szemét, egy hatalmas országot hagyott hátra, amely akár birodalomnak is nevezhető. Nem mosta ugyan a partjait három tenger, még úgy sem, hogy egy úgynevezett perszonálunió keretén belül 1370-től ő volt Lengyelország király is. De ez nem azt jelentette, hogy Polónia is a magyar birodalom része lett volna. A nagy és erős királyok is addig nagyok és erősek, amíg élnek.

A király sokat betegeskedett, és élete vége felé szigorúan meghagyta a főuraknak, hogy mivel neki fia nincs, leányát, Máriát koronázzák meg. A másik leányát, Hedviget (Jadwiga) elvitték maguknak a lengyelek, az másik történet. A magyar előkelők persze mindent megígértek, hiszen a beteg király is él még, és addig lehet tőle valamit kapni, esetleg tartani is tőle. A király azonban meghalt, és a 11-12 éves körüli Máriát Székesfehérváron királlyá koronázta Demeter érsek.

Máriának férje is volt már, Luxemburgi Zsigmond személyében, hogy majd együtt uralkodnak. Ám a nagyhatalmú bárók egy része úgy érezte, hogy nekik nem kell a kislánykirály, és új uralkodó után néztek. Hogy mit fogadtak Nagy Lajosnak, arra már ki emlékezett…Máriát és édesanyját fogságba vetették, az özvegy királynét meg is fojtották Novigrad várában. Mária később kiszabadult, de ez már másik történet, amelyet hamarosan olvashatnak.

Fotó: Wikipédia