Az igazi magyar sportélet szervezett formában a XIX. században vette kezdetét, amikor is különböző úri sportegyesületek alakultak meg. A század végén és a századforduló után, az újkori olimpiák megrendezésével pedig kezdtek megjelenni és elterjedni az olyan népszerű sportágak, mint a labdarúgás, a birkózás vagy éppen a kerékpározás.

Magyarország népességéhez és méretéhez képest mindig is kimagasló eredményeket ért el az egyes nemzetköri tornákon és megmérettetéseken, hiszen sportolóink számos alkalommal figyelemre méltó és olykor felülmúlhatatlan sikereket tudtak felmutatni. Természetesen az egyes sportágakat figyelembe véve ez napjainkban is így van, de az elmúlt több mint egy évszázad folyamán is megannyi sportágban születtek kitűnő eredmények olyan magyar sportolóktól, akiket szinte az egész világ a mai napig ismer.

Ebben az időközként megjelenő cikksorozatban ezekről a világhírű magyar sportolókról ejtünk szót. Az első részben a mindenki számára jól ismert labdarúgó, Puskás Ferenc életét és pályafutását ismertetjük.

Nem könnyű újat írni a legnagyobbnak tartott magyar futballistáról, Puskás Öcsiről, így maradjunk inkább a „szokásos” sémáknál. A többek között Száguldó Őrnagynak is nevezett labdarúgó Purczeld Ferenc néven látta meg a napvilágot 1927. április 1-jén, Budapesten (később, az esetleges április 1-jei tréfák elkerülése végett a születésnapját másnap ünnepelte). Sváb származású édesapja, id. Puskás Ferenc fiához hasonlóan szintén a Kispest FC labdarúgója volt, majd a klub jogutódja, a Budapest Honvéd edzőjeként is tevékenykedett. Édesanyja, Bíró Margit varrónőként dolgozott. A család 1937-ben magyarosította nevét Puskásra. A kis Ferenc korai éveit egy apró házban töltötte.

Már gyermekkorában is tehetséges labdarúgóként tartották számon, és a „rongylabdás időszak” után a Kispesti AC-ban kezdett futballozni, s már tizenhat évesen bekerült a klub felnőtt gárdájába. Az egyesület tagjaként 1943 őszén játszott először, és idősebb játékostársai ekkortájt kezdték őt „Puskás Öcsinek” szólítani. A nemzeti válogatottban a II. világháború után, 1945 augusztusában mutatkozott be az ősi rivális Ausztria ellen. A mérkőzésen a magyar csapat 5-2-re győzte le a „sógorokat”, s a találkozón az újonc Puskás is betalált. Labdarúgóedző édesapja mellett a képzéséhez nagyban hozzájárult a magyar válogatott későbbi edzője, Sebes Gusztáv is, aki megjósolta, hogy Puskás Öcsi egy napon a világ legnagyszerűbb játékosává válik. Igaza lett.

A Kispesti AC 1949-ben a Sportminisztérium védnöksége alá, majd a Magyar Néphadsereghez került, így a klub új neve Budapesti Honvéd lett. Ekkortájt a Honvéd a legjobb hazai futballklub volt, s a csapat játékosai a magyar válogatott arculatát is nagyban meghatározták. A „Svábnak” is becézett futballista összesen ötször nyerte meg a magyar bajnokságot a Honvéddel, s mindemellett négy alkalommal gyűjtötte be a gólkirályi címet is. Ez idő tájt vette feleségül a szintén sportoló Hunyadvári Erzsébetet, akivel élete végéig boldog házasságban élt. Házasságukból egy gyermek született, Anikó.

Majd jött az Aranycsapat, mely Puskással az élen minden idők egyik legsikeresebb válogatott csapatává vált, hiszen 1950. május 14-től 1954. július 4-éig, összesen harminckét mérkőzésen át egyszer sem kaptak ki. Puskás Ferenc oroszlánrészt vállalt abban, hogy az Aranycsapat az 1952-ben a helsinki olimpián aranyérmet, egy évvel később Európa-kupát, majd a Svájcban megrendezett 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1953. november 25-ig pedig egyetlen szigetországon kívüli válogatott sem tudta megverni az angolokat hazai pályán, hiszen a magyar csapat megsemmisítő 6:3-as vereséget mért az akkor rettegett angol válogatottra. Puskás a mérkőzésen két gólt is szerzett. A magyar válogatottban nyolcvanöt mérkőzésen összesen nyolcvannégy (!) gólt szerzett.

Az 1956-os forradalom leverése után, 1957-ben a főként Budapest Honvéd játékosokból álló „Budapest-vegyesnek” nevezett csapat egy felsőbb szervek által nem engedélyezett dél-amerikai túrán vett részt, melyről ő már nem tért vissza Magyarországra, ezért a nemzetközi szövetség tizennyolc hónapos eltiltással sújtotta. Legközelebb közel másfél év múlva, 1958 augusztusában lépett pályára, immáron a kor legsikeresebb klubjának, a Real Madridnak a játékosaként.

A királyi gárdában harminckilenc éves koráig, 1966-ig játszott, és csapattársaival minden elképzelhető trófeát begyűjtött, s az Ibériai-félszigeten is négyszeres gólkirály lett. Az országban Öcsiből „Pancho” lett – így becézték őt a spanyolok. Amikor megkapta a spanyol állampolgárságot, akkor rövid ideig a spanyol válogatottban is megfordult, ám a lejátszott négy mérkőzésen nem szerzett gólt.

Puskás 1967-től edzőként kezdett el tevékenykedni, s szó szerint körbejárta a földgolyót, hiszen Antarktisz kivételével az összes kontinensen dolgozott, játékosai pedig mindenhol körberajongták. Legnagyobb sikerét Görögországban, a Panathinaikosz csapatánál érte el, akiket 1971-ben bejutatott a Bajnokok Ligája (BEK) döntőjébe. 1981-től kezdődően többször is hazalátogatott szülőföldjére.

Később, edzői karrierje legvégén végleg hazatért Magyarországra, és négy mérkőzésre a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi tisztségét is ellátta. 2000-től az Alzheimer-kór hatására az egészségi állapota romlani kezdett és kórházi kezelésre szorult, s végül hosszú betegeskedés után 2006. november 17-én hunyt el Budapesten. Pár héttel később, december 9-én pedig állami szertartással, televízióközvetítés mellett, a nemzet halottjaként a fővárosi Szent István-bazilikában helyezték őt örök nyugalomra.

Fotó: Pinterest/Wikipédia