A legendás Aranycsapat tagjai közül talán Zakariás József neve merült leginkább feledésbe az elmúlt hetven évtized alatt, pedig az 1940-es évek végén, illetve az 1950-es évek elején ő számított az egyik legjobb fedezetnek Magyarországon, és oroszlánrészt vállalt a magyar labdarúgó-válogatott világraszóló sikereiben.

A tizenegy labdarúgó közül csupán ő volt az egyetlen játékos, aki a berni VB-döntő után többé már nem léphetett pályára a válogatottban, és ő távozott először – mindössze negyvenhét évesen – az élők sorából is. Mind ez idáig az Aranycsapatból csak róla nem neveztek el pályát vagy stadiont.

A Zakinak becézett labdarúgó 1924. március 5-én látta meg a napvilágot Budafokon. Családja Tolna megyéből származott. Édesapja, Zakariás József cipészmesterként tevékenykedett, de hosszú ideig a Budafoki Munkás Torna Egylet (BMTE) elnökségi tagja is volt. Tízen voltak testvérek, József volt a hetedik gyermek. Az általános iskoláit Budafokon végezte, majd a helyi kábelgyárban lett szerszámkészítő inas.

Tizenkét éves korában a Budafoki MTE-ben kezdett futballozni – ahol négy fivére is megfordult –, később pedig a Kábelgyár SC, a Gamma FC, a Budai Barátság SE, a Budai Munkás SE, a MATEOSZ Munkás SE, a Teherfuvar SE, és a Budapesti Előre együtteseiben rúgta a bőrt. Sikerei színhelyéhez, az MTK-hoz – amely akkoriban Budapesti Bástya elnevezéssel szerepelt a legfelsőbb osztályban – huszonhét évesen, 1951-ben került.

A kék-fehér egyesületet – amelyet 1953-ban Budapesti Vörös Lobogóvá „kereszteltek át” – 1956-ig erősítette. A csapattal két ízben, 1951-ben és 1953-ban is bajnok lett – megelőzve többek között a Puskással és Bozsikkal felálló Budapest Honvédot is –, de az együttessel két másik rangos kupát is megnyert: 1952-ben a Magyar Népköztársaság-kupát, míg 1955-ben a Közép-európai Kupát hódították el.

Míg a világhírű válogatott csapattársai – Puskás, Kocsis, Hidegkuti és Czibor – inkább a góllövésben jeleskedtek, addig Zakariás a góllövés helyett inkább – Bozsikhoz hasonlóan – élenjáró szorgalommal robotolt a középpályán. Az MTK színeiben 116 bajnokin mindössze 2 gólt szerzett, viszont a támadókat és a csatárokat rendre bravúros passzokkal és bámulatos beadásokkal „szolgálta ki”, mindemellett pedig a védekezésben is meghatározó szerepet játszott.

A magyar labdarúgó-válogatottban 1947 és 1954 között 35 mérkőzésen lépett pályára, találatot viszont nem szerzett. Az 1952-es helsinki nyári olimpián aranyérmet nyert a csapattal. 1953. november 25-én, Londonban pályára lépett az „évszázad mérkőzésének” kikiáltott találkozón, majd a számunkra szomorúan végződő 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságon is tagja volt az ezüstérmes magyar keretnek. Az NSZK elleni fináléban is pályára lépett, viszont a 3:2-es arányban elvesztett döntő után többet nem lépett pályára a magyar válogatottban.

A játéktól az 1957/1958-as szezon után vonult vissza. Abban a szezonban a másodosztályban szereplő Egyetértés csapatát erősítette.  Visszavonulása után edzőként vállalt munkát. Kezdetben az Április 4. Gépgyár és Szigetszentmiklósi SE edzője volt, majd Afrikából keresték meg, és a guineai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett, mely posztot hat éven keresztül, 1961 és 1967 között töltötte be. Ő volt a guineai labdarúgás egyik megalapozója. Hazatérése után három évig a Medosz Erdért SE edzőjeként tevékenykedett.

A mindig jó egészségnek örvendő Zakariásról senki sem gondolta, hogy ő lesz az Aranycsapat legendás összeállításának első távozója. 1971. november 22-én – negyvenhét esztendősen – szívinfarktusban halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik. Sírját 2002-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

2011. november 25-én, a londoni 6:3-as győzelem évfordulóján, a MÁV 470 010-4 számú Siemens Taurus mozdonyára az Aranycsapat tagjaként Zakariás József is felkerült. A vállalat így állított emléket a legendás csapatnak. A nevét Budafokon utca őrzi, Budafok-Tétény Önkormányzata pedig Sport-díjat nevezett el a tiszteletére. A Budafoki MTE tavaly átadott edzőközpontja az ő nevét viseli, továbbá az új épület előtt áll a bronzszobra is.

A nyitóképen a legendás labdarúgó szobra Budafokon (Fotó: budafok1912.hu)