A Tanár Úr semmit sem változott! Na jó, talán a haja már szürkébb, mint 29 évvel ezelőtt volt. Valóban, ahogyan így visszaemlékezem, akkor sűrű, sötét volt a sérója. De azok a szemek, az a mosoly…! Ugyanolyan, mint emlékeimben, amikor középiskolásként töriórán nagyon figyeltem, igyekeztem a margó margójára is jegyzetelni, mert pontosan tudtam: ha feleletkor csak a vázat adom vissza, akkor „buta vagy, fiam, leülhetsz, ötös” lesz a jussom.

Emlékszem egy konkrét alkalomra, amikor a Tanár Úr szemében könny csillogott. Szenvedéllyel, már-már áhítattal tudatta az osztállyal, hogy a nagymegyeri temetőben felfedezték egy ismeretlen honvéd sírját! Akkor még nem értettem, miért olyan nagy dolog ez. Azóta benőtt a fejem lágya, és büszke honfia lettem én is szeretett városomnak. De nálánál büszkébb, színesebb és sokoldalúbb helytörténészt csak nagyítóval lehetne találni. Örülök, hogy a diákja voltam, most pedig annak, hogy ilyen jó egészségben találtam Varga Lászlót, aki 2010-ben vonult nyugdíjba a tantestületi szobából, de a munkát nem hagyta abba: most épp könyvének bemutatóján találkoztunk.

A nagymegyeri zárdaiskola története (1902-1945) címet viseli a kiadvány, melyet Galó Vilmos, a komáromi Duna Menti Múzeum történésze szerkesztett, s melyet a bemutatón Kovács László tanár, történész méltatott. A kötet komáromi Pro Museum Polgári Társulás gondozásában látott napvilágot. Témája a zárdaiskola, amely Nagymegyer legöregebb épületeinek egyike. Az iskola meghatározó közintézménye volt Nagymegyernek és régiójának, ahol kezdetben a Páli Szent Vince Leányai, majd később az Isten Megváltó Leányai szerzetes rend tagjai tanítottak egészen 1945-ig.

A könyvbemutatón tiszteletét tette Soóky Marián, Nagymegyer város polgármestere, valamint Görföl Jenő is, a Csemadok országos titkára.

fotó: a szerző