Aki ismeri egy kicsit az ókori Róma történelmét, vagy legalábbis látta a 2006-ban megjelent Hannibál című filmet Alexander Siddig főszereplésével, annak a cím már elárul valamit. A második pun háború előestéjén történt, hogy a Római Köztársaság követségének feje, Quintus Fabius Maximus a karthágói törvényhozók elé tárta tógáját, és azt mondta:,, Ebben hozom a háborút vagy a békét! Válasszatok! A karthágóiak ráhagyták, hogy tegyen bele, amit akar. Maximus a háborút választotta. A többi ott van a történelemkönyvek lapjain, csak amint tudjuk, a történelem ismétli önmagát. Második éve dúl a háború Oroszország és Ukrajna között, és a végét alig látja valaki. Párizsban 2024. február 26-án összejöttek Európa vezetői, hogy döntést hozzanak, miként álljanak a kialakult helyzethez. A szlovák kormányfő szerint háborús légkör uralkodott, a békéről szó sem volt. Nagy baj ez, igen nagy baj, de meg kell vizsgálni a valós helyzetet. Oroszország megtámadta Ukrajnát, és a közvetlen, valódi okokat csak a beavatottak tudják. Az azonban biztos, hogy Oroszország nagyhatalmi szerepét akarja visszaszerezni, amit a Szovjetunió felbomlásával elveszített. Ez pedig arra sarkallja, hogy csak ott álljon meg, ahol erővel megállítják. Önként soha nem áll le, mint ahogy egyetlen terjeszkedni kívánó nagyhatalom sem. Ha engednek neki, annál bátrabb.
Emlékezzünk csak a 2. világháború előzményeire. A náci Németország először bevonult a demilitarizált Rajna- vidékre, nem szólt senki semmit. 1938 márciusában a Harmadik Birodalomhoz csatolta Ausztriát- nyugodtan tehette. Még ez év őszén Münchenben Anglia, Franciaország és Olaszország hozzájárultak, hogy bevonuljon a Szudétanémet területekre is. Neville Chamberlain brit miniszterelnök a londoni repülőtéren egy papírlapot lobogtatva mondta, hogy: ,,egy emberöltőre biztosítottam a békét Európában.” Egy évre sem… Amikor pedig Németország 1939. szeptember 1-én lerohanta Lengyelországot, a britek és a franciák 2 nap múlva hadat üzentek. Ha úgy gondolkodtak volna, mint most sokan, akkor vehették volna az egészet német-lengyel háborúnak, ami csak a két népre tartozik. De tudták, hogy nem az, mert az agresszor nem áll meg. Pedig Hitler semmitől sem félt annyira, mint háborúba keveredni Angliával, és a szigetország valószínűleg sokáig kimaradhatott volna a konfliktusból. De a britek a jövőbe láttak, ezért ment a hadüzenet Németországnak. Winston Churchill híres beszédét bizonyára sokan ismerik: ,, El fogunk menni a végsőkig. Harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat.” Kemény és félelmetes szavak, mert a háborúnál nagyobb tragédia nem sújthatja az emberiséget. De néha nincs más választás. Úgy látszik, tegnap Párizsban Fabius Maximus tógájába ismét a háború került…
Fotó: wikipédia/pixabay