Hogy mi a jó a címben szereplő diétában? Az, hogy miatta nem kell lemondanunk a kolbászról, a szalonnáról, sem a jó vastag karaj kenyérről. Nem kell miatta lemondanunk a hamburgerről meg a borjú steakről. Nyugodt szívvel és lélekkel befalhatunk pár szelet fekete erdei tortát, megküldhetjük Rigó Jancsival, utána frissen sütött langallót is bevághatunk. Öblíthetünk sörrel vagy borral, tetszés szerint. Nos, mit szólnak, ez ám a csábító étrend, igaz? Csupán egyetlen dologtól kell tartózkodni: okos eszközeinket, internetre csatlakozó készülékeinket összecsomagoljuk, és bezárjuk a szekrénybe. Nem szörfözünk a neten, nem böngésszük a közösségi média millió-egy felületét, nem lájkolunk, nem kommentelünk, nem töltünk fel videókat meg képeket mindenféle csatornákra. Attól tartok, ez a fajta fogyókúra sokkal betegebbé, gyengébbé elesettebbé tenné az emberiség nagy részét, mint egy szigorúan betartott nagyböjti étrend.

Pöltl Ákos, a Mathias Corvinus Collegium Ifjúságkutató Intézetének kutató-szakértője előadást tartott a témában, melynek címe: Digitális fogyókúra – otthoni digitális szabályok gyermekeink mentális egészségéért. A kutató a bevezetőjében figyelmeztetett, hogy az a fogalom, hogy tudatos internethasználat a gyermekeknél, nem létezik, csupán utópia.

„Gyermekeink már digitális bennszülöttek, és mindenképpen közbeavatkozás szükséges, hogy ezt az állapotot visszafordítsuk, de legalább kezelni tudjuk. Fontos mindig kiemelni és hangsúlyozni, hogy szülő nélkül nincs megoldás, hiszen a szülő lehet a követendő példa. S milyen lehetősége van a szülőnek? Például a közös aktivitás, ami felkelti, egyben leköti a gyermek figyelmét!”

– hangsúlyozta előadása kezdetén Pöltl Ákos, majd elmondta, mióta az okos eszközök 2011-12-ben világméretű térhódításba kezdtek, a gyermekek iskolai eredményei feltűnően romlottak. Svédországban ötszáz millió svéd koronát áldozott a kormány arra, hogy a digitális képernyők helyett visszahozzák az iskolákba a hagyományos könyveket. Fontos tény az is, hogy az internethasználat rengeteg pszichoszomatikus betegséget hozott előtérbe: a szorongást, a depressziót, sok öngyilkossági kísérlet is történt, és veszélyesen magas ezek közül a halálesettel végződő.

„A gyermekek nem tudják felmérni a közösségi média veszélyeit, viszont kutatások kimutatták, hogy használatuk közben megemelkedik az ember dopaminszintje, emiatt folyamatosan keresni fogja azokat a lehetőségeket, mikor használhatja ezeket az oldalakat.”

– tette hozzá a kutató. Természetesen receptet is kínált, mivel lehet kiváltani a túlzott, elharapózott okoseszköz- és internethasználatot: közös családi programokat javasolt, amikor senki nem viszi vagy veszi elő a telefonját. Olyan izgalmas, közösségi akciókat, melyek nemcsak pillanatnyilag keltik fel a gyermekek (meg persze a felnőttek!) figyelmét, hanem tartósan megmaradnak a memóriában, feltételezhetően sokszor visszatérő, szép emlékek képében.

Fedezzük fel ismét a közös játékot, az önfeledt szórakozást, ami nem igényli sem a térerőt, sem pedig a hálózati töltő használatát – volt az üzenete mindazon lehetőségeknek, amelyek idővel talán megállíthatják az egyébként rohamosan terjedő eldigitalizálódást.

fotó: a szerző