Kodály Zoltán Vilmos 1882. december 16-án látta meg a napvilágot Kecskeméten. Háromszoros Kossuth-díjas, valamint kiváló művész címmel kitüntetett magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató és népzenekutató, aki 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként is dolgozott. Munkásságát számos díjjal ismerték el, élete során háromszor nyert Kossuth-díjat.

Édesapja, Kodály Frigyes hegedült, édesanyja, Jalovetzky Paulina pedig zongorázott és énekelt. A galántai népiskolában és a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte tanulmányait. Budapestre került, ahol a Magyar Királyi Tudományegyetemen és a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. A Zeneakadémia zeneszerzői szakán Koessler János tanítványaként végzett 1904-ben.

Kodály már fiatalon elköteleződött a magyar népzene kutatása mellett. 1905-ben elindult, hogy személyesen gyűjtse a népdalokat. Munkáját olyan művekkel indította, mint a Mátyusföldi gyűjtés és  disszertációja, amely a magyar népdal strófaszerkezetét vizsgálta. 1906-ban közösen Bartók Bélával megjelentette a Magyar népdalok című kiadványt.

Arany János, Ady Endre és más költők verseire is írt dalokat. Nagy figyelmet fordított a gyermekkaroknak komponált művekre. Aktívan részt vett a zenei nevelés fejlesztésében. A Psalmus Hungaricus című műve nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközileg is elismerést hozott neki. Elméleti alapokat fektetett le a magyar zenei közneveléshez. Ez ma is a zenei oktatás alapja.

Kodály Zoltán 1967-ben hunyt el Budapesten.

Fotó: Flickr, Wikipédia