Emlékszel, mikor a vizsgák előtt bőgtünk, hogy nem lesznek meg? …és mindig meglettek! - mosolyogva emlékszik vissza Dani a közös egyetemi éveinkre. Boncoltunk, preparáltunk, hosszú kilométereket gyalogoltunk a terepgyakorlatokon, vagy épp a tanórákon sikítottunk a nevetéstől.
Dancsa Dániel ma már a komáromi Duna Menti Múzeum új rovartan tudósa. Szeret bogarászni, otthon gyűjteménye van az ijesztő szörnyecskékből.
Milyen díjjal büszkélkedhetsz?
A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács Fiatal kutatók a szlovákiai magyar tudományosságért díjat kaptam meg nemrégiben az élettudományok terén elért eredményeimért. Minden évben maximum hárman kaphatják meg. Publikációk, konferenciák, kutatások állnak a díj mögött.
Jelenleg mit kutatsz?
A kutatási témám az ízeltlábúak 3D modellezése. Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem végzős doktoranduszaként ízeltlábúakat gyűjtök, preparálok, s próbálom őket virtuális 3D modellé alakítani. A helyi Selye János Egyetem informatika tanszékén van egy nagyon jó robotika labor, ott szoktam alkotni.
Hogy jutottál el idáig? Mindig is ezzel szerettél volna foglalkozni?
Állatorvosnak készültem Kassára. Úgy hozta az élet, hogy biológus lettem 2016-ban, magyar szakpárosítással. Az izsai alapiskolában tanítottam évekig, majd 2021 februárjától tanársegédként dolgoztam tovább az egyetemen. Én vezettem a gyakorlati órákat biológiából. Elkezdtem az egri egyetemet, s most entomológus vagyok a múzeumban.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Próbálok lazítani. Van két unokaöcsém, Áron és Ákos. Nagyon sokat vagyok velük, bogarakat gyűjtünk, állatokat figyelünk meg, ásunk, temetünk, boncolunk.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám a hobbim. Nagyon sok élő ízeltábúm van otthon, miután elpusztultak, preparálom őket. Többféle óriás csigám is van, axolotljaim, különféle halak, afrikai rózsabogarak, botsáskák.
Nagyon szeretem a csontokat, de nem úgy, mint a Jeffrey Dahmer (nevet). Például koponyákat főzünk le az unokaöcséimmel és hasonlók.
Honnan szerzed a szörnyecskéidet?
Van egy közösség az interneten, cserélgetni szoktunk egymás között. Rendelni is szoktam, múltkor a postás bedobta a kapunk szegény szerencsétleneket.
Közben bepillantást nyerek a kincses gyűjteménybe, Dani mutat pár képet a telefonján: báránykoponya, teknőspáncél, sertésfogak. Tesóm egyszer azt mondtam, hogy: “Dani, ha egyszer hozzád valaki betörne, ott esne össze.” – nevetve meséli az ifjú tudós.
Az egyetemi óráidra is szoktál bevinni boncolni való állatokat?
Mindig. Sokat inspirálódtam dr. Szinetár Csaba zoológustól az egyetemi éveink alatt, ő is mindig hozott az órákra valami érdekességet. Azt vallom, ha testközelbe, interakcióba kerülök a megfigyelt példánnyal, az teljesen más, mintha csak kivetítem és beszélek róla. Számomra nagyon fontos a gyakorlat.
Hogyan tudod motiválni a mai fiatalságot?
Bedobom a sziporkázó énemet (nevet). Viccelődök, videókat mutatok, érdekességekről mesélek.
Hogy látod magad tanárként?
Talán azért sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a hallgatóimmal, mert nemrég én ültem ott, ahol most ők ülnek. Sokszor tudtam, hogy mit érezhetnek, mire van szükségük ahhoz, hogy megértsék a tananyagot, milyen segédanyagokat igényelnek, hogy a vizsgáik jól sikerüljenek, és kapjanak egy használható tudást.
Mik a terveid a jövőre nézve?
A hazai faunát szeretném kutatni. A hazai pókokkal szeretnék foglalkozni, pontosabban a farkaspókfélékkel. A keresztespókok alaki- és színmutációi is érdekelnek, ezek öröklődése, túlélési gyakorisága, esélyei.
Mik a terveid a Duna Menti Múzeumban?
Elsősorban egy taxonómiai rendszerezés, leltárkészítés a paleontológiai részlegen.
Hogy készülsz az ünnepekre?
Szeretem az ilyenkor érkező elcsendesülést, a nyugalmat. Várom a karácsonyt, viszont amit nem szeretek benne az az, amikor minél nagyobbat akarnak az emberek egymásnak adni.
Ilyenkor a családommal vagyok, megveszem a 125.traktort a gyerekeknek (nevet).
Mi az, ami motivál téged, amikor elfáradsz?
Az, hogy túl sok energiát és időt öltem már bele a munkámba, és valójában szeretem, amit csinálok, szeretek kutatni.
Vrábel Veronika
fotó: a szerző