Az adventi koszorú harmadik gyertyája, melyet most vasárnap gyújtunk majd meg, az örömöt szimbolizálja.

Ez a gyertya az öröm, a vidám várakozás jelképe, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy helyezzük előtérbe a pozitív érzelmeket. Azt gondolom, hogy arra is felhívja a figyelmet, hogy az öröm a belső, személyes növekedésünkből is táplálkozzon, ne csak külső körülmények által.

Az öröm keresése egy pozitív szemléletmódot vonz magával, hogy próbáljuk a jó dolgokat nézni, a jó dolgokra tekinteni még akkor is, ha az életben akadnak nehézségeink. Az öröm a közösségben, a másokkal való kapcsolódásban is szerepet játszik, advent időszaka pedig rádöbbent bennünket arra, hogy értékeljük a kapcsolatainkat. Ez a gyertya emlékeztet bennünket még arra is, hogy a karácsonyi készülődés ideje egy feltöltődési lehetőség is, ahol önmagunkkal foglalkozva építsük be az örömöt a hétköznapokba, mert az önmagunkkal való törődés és a belső energiáink felfrissítése elengedhetetlenek a mentális egyensúlyunk megőrzéséhez.  

Elmesélek egy történetet, ami a minap történt meg velem. Két csomagot szerettem volna összekészíteni barátnőknek, majd postán feladni. Elmentem hát a boltba, ahol összeszedegettem a csomag tartalmát, de mielőtt nekiálltam megkérdeztem az eladót van-e kartondobozuk, amelyben feladhatom a csomagot. Mondta, hogy menjek hátra a raktárba, kérdezzem meg. Az ott dolgozó hölgy nagyon kedves volt, mondta, hogy vár vissza engem, ha fizettem és segített nekem elpakolni a dobozba, leragasztani és még egy fehér lapot is ráapplikált, hogy könnyebben megcímezhessem.

Én csak egy idegen voltam számára, akivel szemben kis jóságot cselekedett, amely számomra egy gyönyörű ajándék volt. Miután megköszöntem és elköszöntünk, a könnyeimet visszatartva léptem ki az üzletből, miközben átjárt az öröm, hogy a mai világban is megesnek ilyen apró kis csodák, emberséges emberektől.