Bár a mesék többsége elsősorban a gyerkőcökhöz szól, sokszor felnőtt fejjel olyan értékeket fedezünk fel bennük, melyeket igazán csak akkor értünk meg. Telis-tele vannak elgondolkodtató mondatokkal és élethelyzetekkel, s míg kicsiként főleg a kalandok nyűgöztek le bennünket, néhány évvel később már a film mondandója is elgondolkodtat.

Tökéletes példák ide a Disney-mesék, legyen szó a leg régebbi vagy a legújabb változatokról. Ha már rohamléptekben közeledik a tél s a fagy, akkor vizsgáljuk meg a méltán közkedvelt Jégvarázst, s a benne rejlő tanulságokat!

„Az élet nem arról szól, hogy megvárjuk, míg elolvad az összes jég. Arról szól, hogy megtanuljuk, hogyan lehetünk boldogok, miközben a jég körülöttünk van.”

Azaz, nem csak úgy lehetünk boldogok, ha körülöttünk minden tökéletes és mesébe illő. Ha mindig erre az állapotra várunk, akkor hamarabb eltelik felettünk az élet, mint gondolnánk- s mi nem is próbáltuk meg élvezni azt, hiszen mindig azt vártuk, hogy jobb legyen. Hajlamosak vagyunk minden vágyunkat kötni valamilyen feltételhez, hogy „majd, ha…” ez és ez lesz, akkor végre elégedettek leszünk. A vihar néha lassan vonul el, s a felhők még akkor is visszatérhetnek, ha már egyszer kitisztult az ég, így abból kell kihoznunk a legjobbat, ami éppen körülöttünk van. Csak rajtunk múlik, hogy akkor is tudunk-e nagyokat nevetni, amikor mások csak sírni akarnának.

„A múltunk nem határozza meg, hogy kik vagyunk, csak az, hogy merre tartunk.”

Ahogyan múlnak az évek, úgy változunk mi is folyamatosan. Nem az határoz meg bennünket, akik anno voltunk, hiszen minden új impulzus, élmény és kapcsolat ad hozzánk valamit, ezzel alakítva személyiségünket. Nem baj, ha kinőjük régi énünket- veszélyesebb lenne, ha örökre ugyanazok maradnánk. Lehet, hogy követtünk el hibákat vagy vakvágányra tévedtünk alkalmanként, ez azonban nem bélyegez meg bennünket mindörökre. Sokkal fontosabb az, hogy kik vagyunk, mire vágyunk és mit teszünk a jelen pillanatban, mint az, hogy milyen döntéseket hoztunk a múltban.

„Az igazi boldogság a szeretteinkkel van.”

Talán ez a legtöbbet hangoztatott igazság ebben s sok más mesében, de nem véletlen. Klisének is hívhatjuk, azonban nem véletlen vált azzá: valóságtartalma megcáfolhatatlan. Mindannyian törekszünk az önállóságra és függetlenségre, felesleges azonban tagadni, hogy minden jobb, ha van kivel megosztani azt. Bár egyedül is szép megmenteni a világot, vagy körbe utazni a Földet, alapvető igényünk, hogy szeretteinket közel tudjuk magunkhoz. Nincs annál nagyobb öröm, mikor meghatározó pillanatainkon azokkal osztozhatunk, kik legközelebb állnak szívünkhöz, s nem egyedül kell megélni azokat. A magány a legszebb perceket is elszomoríthatja- szeretteink jelenléte azonban a legegyszerűbb perceket is felejthetetlenné teheti.

Érdemes megszeretgetni gyermeki énünket, és elővenni néhány régi kedvenc mesét ezeken a téli estéken- hátha éppen ott hangzik el a mondat, amit most hallanunk kell.

fotó: Flickr