Voltaire a francia felvilágosodás egyik legkiemelkedőbb alakja, ismert író, költő és filozófus. Éles eszű gondolkodó volt, filozófiai írásairól és a polgári szabadságjogok védelmében tett kiállásáról vált világhírűvé. Támogatta a társadalmi reformokat Franciaországban. Szatirikus szerző volt, kemény kritikával illette a dogmatikus katolikus egyházat, amiért többször büntetést kapott.

Voltaire François-Marie Arouet néven született Párizsban 1694. november 21-én. Apja, François Arouet, jegyző volt. Középosztálybeli családból származott, de Voltaire néha nemesi származásúnak vallotta magát. Hétévesen elveszítette édesanyját, tízéves korától jezsuita kollégiumban tanult. Érettségi után írói pályára akart lépni, amit apja ellenzett, ezért jogot tanult. Később röpiratokat kezdett írni, ami miatt apja vidékre küldte, ott irodalmi és történelmi munkákkal foglalkozott.

Párizsban Voltaire bemutatta első színdarabját, az Oidipuszt. Börtönbe került a Bastille-ba egy szatíra miatt, amelyet az orléans-i régensről írt. Ott átdolgozta az Oidipuszt és elkezdte a Henriászt. Tizenegy hónap után szabadult, és 1718-tól csak Voltaire néven vált ismertté.

1729-ben kiadta híres művét a Filozófiai leveleket, amely kritizálta a francia politikai és vallási helyzetet. A művet Franciaországban betiltották, a példányokat elégették. Lotaringiába menekült, ahol Émilie du Châtelet márkinéval kezdett közös életet. Itt írta a Newton filozófiájának alapelemei című munkát, amelyben új gondolatokat írt le a fizikáról és filozófiáról. 1751-ben elfogadta II. Frigyes porosz király meghívását, és Berlinbe költözött. Három év után összeveszett a királlyal és elhagyta Poroszországot. A következő években Európa különböző városaiban élt, végül Genf mellett telepedett le. Megírta a Candide-ot, továbbra is levelezett más gondolkodókkal, például Jean-Jacques Rousseau-val. 83 éves korában visszatért Párizsba, hogy részt vegyen utolsó színdarabjának, az Irène-nek bemutatóján. A nagy megterhelés miatt nem sokkal később elhunyt.

fotó: Flickr, Wikipédia