Hányszor kívántuk már, hogy bár visszaforgathatnánk az időt! Bár megölelhetnénk még utoljára szeretteinket, bár átélhetnénk újra egy jelentőségteljes pillanatot, és bár elmondhatnánk mindazt, amit már nem tudunk. Utólag mindig belátjuk, hogy jobb, ha semmi sem marad kimondatlanul- azonban, amikor a szituáció kellős közepén vagyunk, mégis hajlamosak vagyunk inkább csendben maradni.

Mindannyian félünk a visszautasítástól, a haragtól, az elfordulástól. Nem szívesen vállaljuk fel a rizikós dolgok kimondását, főleg, ha mindaz elijesztheti mellőlünk az érintett személyt. Vágyunk a közelségre, és ha ezzel veszélybe sodornánk a kapcsolatunk biztonságát, sokszor inkább elhallgatjuk az igazságot. Mondhatjuk ezt kegyes hazugságnak is, hol a másik fél érdekeit védjük, ám általában ez inkább szól önmagunkról, mint róluk.

Sajnos azonban, mint sok más esetben, itt is könnyen megbánhatjuk tetteink, vagy éppen tetteink hiányának következményét. Sosem jó megoldás, ha megfosztjuk a másikat a valóság egy részétől annak reményében, hogy így elkerüljük a konfliktust. Ha érintett abban, amit elhallgatnánk előle, akkor minden esetben joga van tudni a teljes igazságot, hogy utána saját legjobb belátása alapján döntsön a továbbiakról. A félrevezetés, esetleges titkolózás mindig negatívabb következményekkel jár, mint a fájó igazság bevallása, hosszú távon nekünk is épp annyira, mint a szóban forgó félnek.

Nem könnyű bűntudattal együtt élni, se azzal a gondolattal, hogy akár máshogy is alakulhatott volna a jelen, ha a múltban nem hallgatjuk el érzéseinket. Lehet, hogy távolabb sodorjuk őt magunktól, de arra is pont akkora az esély, hogy közelebb kerül ezzel hozzánk. Ahogyan mi sem örülnénk, ha mások döntenének arról, hogy mi mekkora szeletét láthatjuk az igazságnak, úgy fordítva is megérdemlik a teljes nyitottságot.

Nehéz felvállalni önmagunkat, főleg, ha nagy a kockázat- elnyomni azonban még ennél is nehezebb, hiszen visszatartott érzéseink egyszerre fognak feltörni, ha sokáig elzárva tartjuk őket. Még mindig könnyebb együtt élni az igazság okozta kellemetlenséggel, mint egy soha meg nem szűnő, pirosan a szemünk előtt villogó bárcsak elmondtam volna… gondolattal.

fotó: pixabay