Egészen más értelmet nyert mára a romantika, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az akkori költők által megfogalmazott tiszta szerelem mára eltűnni látszik, helyét egyre felszínesebb érzések veszik át. Sokan már csak szükségként tekintenek a kapcsolatokra, és teljes meggyőződéssel állítják, hogy a 21. században már nem létezik valódi romantika, hiszen a futó kapcsolatok és érzelmek világát éljük.

Él azonban valahol egy lány, aki nem tudja elengedni a tündérmesékbe vetett hitét, is meggyőződése, hogy az ő szőke hercege is úton van hozzá. Naphosszat bújja a szerelmes regényeket, verseskötetei rongyosra olvasva hevernek komódján. Barátai kinevetik, hiszen míg ők rendszeresen idegen ágyakban ébrednek, ez a lány nem ad lejjebb elvárásaiból.

Sokan próbálják megszerezni kegyeit, de mindannyian a mai világ szerelmét nyújtanák neki, mely nem sok jót ígér számára. Nem vágyik se játszmára se modern kapcsolatra, csak egy férfire, ki mellett ő igazán nő lehet. Majd egyik nap váratlanul megjelenik előtte egy fiú, ki semmi mást nem kínál neki, csak egyszerűséget- pont ezzel kitűnve a csillagokat is leígérők tömegéből.

Valóban egyszerűen zajlik minden: úgy szeretnek egymásba, mint a gyerekek. Nem várnak semmit a másiktól, csak hagyják, hogy lelkük lassan egybeolvadjon. Kézen fogva járják az utcákat, egymás szemébe mélyen belefeledkezve. Nem csupán a hálószoba falai közt zajlik kapcsolatuk, hanem régimódi szerelmespárok módjára randiznak: kirándulnak, állatkertbe mennek és kiállításokon vesznek részt. Lopott csókokat váltanak, apró figyelmességekkel lepik meg egymást s éjjel a hűtő fényénél táncolnak főzés közben.

Sokan furcsállják szerelmüket, hiszen olyan hirtelen jött – hogyan hihetnék biztosra ilyen rövid idő alatt, hogy megtalálták az igazit? Cinkosan néznek össze ennél a kérdésnél: nem hiszik ők, hanem tudják. Mindketten vallják, hogy olyan a romantika, akárcsak a művészet. Néha a legváratlanabb ecsethúzásokból áll össze a legértékesebb mű, mely közelről nézve talán csak absztrakt vonások halmaza, néhány lépés távolságból azonban egy új világot nyitnak meg az egymásra épülő részletek. Egy festményt sem lehet megmagyarázni, és az igaz szerelem is épp ilyen: aki érti, az csodálja, aki nem, az a hibát a műben, s nem önmagában keresi.

fotó: Pixabay