Mindannyian megtapasztaltuk életünkben, hogy nagyon nehéz és lehetetlen mindenkinek, minden körülmények között megfelelni, vagy a kedvében járni. Persze már lassan közhelyes ez a kijelentés, de mégis igaz. Bármilyen is a hozzáállásunk, és bármennyire is próbálkozunk lesznek olyan emberek, akik nem kedvelnek vagy épp hátat fordítanak nekünk. 

Néha vannak olyan pillanatok amikor keressük a másik ember kedvét, vagy szeretnénk közelebb kerülni hozzá, hogy megkedveljenek minket, de néha hasztalan a fáradozásunk, se így se úgy semmiképpen nem jön össze. Minden ember keresi a kapcsolódási pontot a másik emberrel, legyen az munkahely, vagy éppen szórakozás, a felüdülés pillanata. Nagyon nehéz elfogadni és keserves út vezet oda, hogy felismerjük mikor nem kedvelnek és nem szeretnék bennünket. Ha őszinték vagyunk önön magunkhoz, ilyenkor mardos bennünket a belső fájdalom, mert elutasítják a közeledésünket, és ellenszenvet éreznek irántunk. Teljesen normális, ha az ember elutasításba és akadályba ütközünk a másikkal való találkozásban vagy kommunikációban.

A like vadászok világában, amikor az a mérce, hogy egy elkozmált étel képe alatt, vajon hányad és milyen ikonnal üzennek nekünk, okoz ez azért elég komoly szorongást, töprengést, vajon mit és hogyan csináltam rosszul, hogy ez most nem jött be. Véleményem szerint nem érdemes elkeseredni vagy szomorúnak lenni, csüggedni és bezárkózni, hiszen a tudat, hogy voltak és lesznek olyan emberek az életünkben, akik nem kedvelnek minket nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy lesznek olyan személyek is, akik viszont elfogadnak, támogatnak és szeretnek bennünket. Sokat adunk arra is, hogy ki mit gondol rólunk és másnak a véleménye fontosabb a saját döntéseink meghozatalában. Bátorító lehet az a tudat, hogy az idő előrehaladtával képessé válunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk azokat az embereket, akiknek nem számít a véleményünk, vagy a jelenlétünk.

Hányszor megtapasztaljuk életünkben, hogy nem mindig üres fehér lappal lépünk egy új társaságba és a tettek mezejére. Vannak olyan helyzetek amikor már befeketítettek bennünket rossz indultból: „ Igen, igen hallottam már rólad, az egyik ismerősöm mesélt rólad”. Nagyon nehéz az elfogadást, megalapozni, ha rossz hírét keltik az embernek. A bizalom megnyerésének 3 alapköve van úgy mondják, ebből az első az első benyomás, második, hogy képesnek tartom-e a feladatra, a harmadik pedig, hogy mit mondanak róla a környezetében lévők. Első benyomás csak egyszer van és megismételhetetlen, az, hogy ki mit híresztel rólunk az ő felelőssége ráadásul úgy, hogy sokszor nem is szolgáltattunk alapot.

Ma emberét nagyon meghatározza az előítéletesség, ami nagyon gyorsan átfordul végeláthatatlan küzdelmes és értelmetlen magyarázkodásokba. Bizonygatjuk, hogy kinek és mért nincs igaza, és hogy helytelen a velünk kapcsolatos előítélet, és vélemény. Ez  sokszor indulatot és agressziót kelt bennünk, és az érzelmi bevonódásunk szintén nem segít orvosolni az adott helyzetet. Átirányítani és kivetíteni másokra a belő ellenszenvet és meg nem értést nem segít tisztára mosni megítélésünket a világba. Vannak pillanatok amikor igen is, hagyni kell, lezárni röviden és tömören a helyzetet, elmenni onnan, ahol nem fogadnak el a téveszmék miatt. Megkeresni azokat a személyeket, akik biztosítanak minket a támogatásukról, és kevésbé veszik figyelembe, hogy kinek mi a véleménye.

Persze lehet kell egy nagy adag rugalmasság és természetes nyitottság is, hogy kész legyél elfogadni a másik embert. Nem kell mindenkit kedvelni vagy szeretni, ahhoz, hogy együtt tudjunk egy közös célt meghatározni és elérni. A munkahelyeken, családokban közösségekben on és offline módozatban is kell egy fajta tisztelet és elfogadás, hogy a másik ember véleményét, életkörülményeit megismerve, együtt tudjunk munkálkodni egy boldogabb kapcsolati háló kialakítása érdekében.

fotó: pexels