Az önzőség kérdése gyakran kettős érzelmeket vált ki belőlünk: egyszerre érezzük magunkat magabiztosnak és bűntudatosnak. Valójában az önzőség nem feltétlenül negatív fogalom. Sokkal inkább attól függ, milyen szándékkal és mértékkel élünk vele.

Az egészséges önzés fontos része a mentális egyensúlyunknak. Ha figyelmen kívül hagyjuk a saját szükségleteinket, hosszú távon kiégéshez, frusztrációhoz vezethet, hiszen képtelenek leszünk energiával töltekezni. Az önmagunkkal való törődés egyfajta befektetés, amely által erősebbé válhatunk és jobban tudunk kapcsolódni másokhoz. Az önzőség tehát abban az értelemben pozitív, ha az önismeret és az öngondoskodás részévé válik, hiszen így jobban, szívesebben és empatikusabban fordulhatunk mások felé.

A probléma ott kezdődik, amikor az önzés kizárólagossá válik, és minden más igényt háttérbe szorít. Amikor mások kárára vagy érzéseik figyelmen kívül hagyásával akarunk előre jutni, már nem az önvédelmi mechanizmus, hanem az önimádat vezérel minket. 

Legyünk hát figyelmesek: az önzőség lehet jó barát, ha tudatosan és felelősséggel bánunk vele, és ha emlékeztet minket arra, hogy a saját boldogságunk alapja másokkal való kapcsolataink minősége is.