Az 1582-ben XIII. Gergely pápa által bevezetett Gergely-naptár használatos a világ legtöbb országában. Ezen új naptár bevezetésével korrigálták az addigi “elcsúszásokat” az előző julián naptári év és a csillagászati év között. Ám az új naptár sem száz százalékig pontos, ennek az ismert hibának a kiküszöbölésére minden negyedik év (ami nem osztható százzal, kivéve, ha osztható négyszázzal) szökőév, mely annyit tesz, hogy a 365 nap helyett 366 napos az esztendő. Azonban ezeknek az éveknek a következő érdekessége még az is, hogy nem a +1 február 29-e a todalék nap, hanem a február 24-e. Ilyen esetben a névnapok is eltolódnak, így erre a dátumra (ezekben az esztendőkben) nincs meghatározott névnap és a következő névnapok is “átcsúsznak” másnapra – ezt szokás “Mátyás ugrásának” is nevezni. Ez a hagyomány még az ókorban gyökerezik, amikor is Iulius Caesar elrendelte, hogy “a március kalendusa előtt 6. nap kettőztessék meg”, ez pedig a ma használatos naptár szerint a 23-ai nap – így ez után következik az úgynevezett szökőnap.

Az idei 2024-es esztendőt még különlegesebbé teszi az is, hogy erre a dátumra esik egy telihold, és az ezotéria hívei szerint egy “tízmilliószoros nap”. A tízmilliószoros nap a tibeti kultúra szerint egy nagyon erős teremtő nap, amikor a gondolatok és a cselekedetek tízmilliószoros erővel hatnak. Tehát vigyázzunk, mit kívánunk!

Fotó: pixabay