„Kicsit sótlan, de valami még azon felül is hiányzik belőle. Amitől olyan nagyon jó lesz. Valami fűszeres, de nem konkrétan fűszer. Megvan! Konyak! Sőt: metaxa. Van is egy jó palackom” – és már fut is át a nyitott konyhán Fekete Gábor, a RÉV – Magyar Kultúra Háza tulajdonosa. Bőven locsolta a tálban szottyogó csülkös-zöldséges pattét. Még egy kis marék só, átkeverés, és mehet a hűtőbe pár órára. Estig. Mert este nagy buli lesz a pinceklubban: fellép az Ifjú Szívek a Szabad című előadással. Hogyan csúszik még jobban a népzene? Kiváló harapnivalóval meg pompás borokkal. A magyar kultúra meg, hála az égnek, szereti a kombinációkat. A jót jóval. Így megy ez a RÉV-ben már huszonöt éve.

„Nagy volt a riogatás az árvízzel még egy-két hete! Olyan felvételeket mutattak tőlünk csak egy kicsivel nyugatabbra, hogy az itt is beindította a fantáziát. Gabriel Garcia Márquez Száz év magányában van egy rész, ahol kitesznek egy gyermeket a fűbe, és elviszi egy állat. Ezt a jelenetet láttam magam előtt, hallgattam az áradásról szóló híreket, és arra gondoltam, ha ideér ez a hatalmas víz, lehet, hogy elviszi az egész RÉV-et. De akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni!”

– mondja Gábor nevetve és azért némileg megnyugodva, mert így probléma és fennakadás nélkül vághatnak a lecsóba (stílusosan). Az október az ünneplésről szól. 25 év – negyed évszázad: ez még így leírva, kimondva is fegyvertény. Az egész hónapot beosztották, lesz itt, kérem zene – minden stílusban! Nem, nem túlzok: népzenétől a punkon át egészen a hardpopig. Lesz színház meg beszélgetős est. Lesz vetítés és retro buli. Relax meg mesterkurzus. Korál dalok meg Tunyogi hangja.

„A legutóbbi Relax-esten levetítették Hajdu Szabolcs Kálmán-nap című filmdrámáját. Zseniális volt az a film! Sokan úgy gondolták, a színdarab adaptációja lesz, de mégis teljesen más volt! Hajdu járt már nálunk korábban. Elmondása szerint nem igazán rajong a klasszikus színpadokért, így a RÉV kínálta lehetőség számára igazán nyerő volt. Azt mondta, hogy annyira jó szalonnát evett itt, hogy ha nagyon éhes, mindig ez jut eszébe. Na, nekem ez simogatja a lelkemet!”

– nosztalgiázik a RÉV főnöke. Közben serényen darabolja a pulton sorakozó bagettet, pattéval megken egyet magának, egyet nekem. Kiváló az újságíró élete, csak bírja majd a nadrágja gombja – gondolom, amikor már a harmadik falatot tömöm a számba. Készül a negyedik is, mert épp most ment bele a só vagy a zöldfűszer, löttyent meg a metaxás palack vagy éppen keverődött az egész újféle textúrává.

„Rátérek még a RÉV egyik fontos szegmensére, a gasztronómiára. Induláskor étteremként is működtünk, menüztettünk is. Ez már így, ebben a formában nem létezik: rendezvényházzá alakultunk, cateringet biztosítunk. Legyek vendégcsalogató? Oké, próbáljuk meg. Aki szereti a jó zenét, szereti a táncot, és mindezt megfejelné gasztronómiai élménnyel is, mely jelen esetben a gyömbéres csülökről szól, annak a RÉV-ben a helye! De hogy jobban csússzon meg aztán a hangulat is megkívánja, pompás borokat szolgálunk fel hozzá. Drozdík Attila borász szőlei Párkány felett, Ebedtől egészen Garamkövesdig teremnek gazdagon, hozva évről-évre a legkiválóbb tételeket. Megkóstolsz egy szentlőrincit? Szerintem nagyon jól harmonizál a csülökkel.”

A 25 éves fesztivál a KultMinor segítségével valósul meg. Megkérem Gábort, emeljen ki néhányat a műsorok közül, amik kuriózumnak is tekinthetőek. Megemlíteti Ferenczi György nevét, aki ismét az Első Pesti Rackákkal érkezik. Kétszer voltam eddig Ferenczi-koncerten a RÉV-ben. Egyik alkalommal ülős koncert volt, amit nem lehetett kibírni, úgy járt a lábunk az asztal alatt a kiváló harmonika-muzsikára. A másik állófogadással egybekötött előadás volt: ínyenc borest. Most sem lesz ez másként: a Kövesd borászat borásza, Sánta Attila hozza el natúr borait, illetve Kisújfaluról Mátyás András borász érkezik. Ízorgia lesz ismét, amit pompás falatkákkal biztosítanak.

„Volt itt egy ausztrál dj, aki már nagyon régóta benne van a szakmában. Amikor megérkezett, kissé meglepődött, azt mondta, ilyen kis helyekre nem igazán jár már. Körbevittük a művészfolyosón, felvittük a nagyszínpadra, akkor már rajongott a RÉV-ért. Peter Lipának, mikor fellépett nálunk, fordítottam egy számát a backstageben szlovákról magyarra. Állítom, hogy Lipa kiválóan tud magyarul, németül, szlovákul, de egy kicsit mégis segítettem neki, és ő az egyik dalát magyarul énekelte el a komáromi közönségnek”

– nosztalgiázik Fekete Gábor, mikor arra kérem, sztorizgasson kicsit az elmúlt 25 évből.

Ezennel pedig – a 25 év tiszteletére – egy sorozatot indítok. A 25-fesztre meghirdetett műsorokat, riportokat, interjúkat megfűszerezem mindig egy-egy RÉV-élménnyel. 25 év alatt rengetegen megfordultak már a pinceklubban, de – amennyire én tudom – senki nem jött vissza azért, hogy panaszkodjon. Elsőként jöjjön hát a házigazdának, Fekete Gábornak az egyik emlékezetes RÉV-élménye.

„Talán a hagyományőrző népzene az, amihez én egy kicsit jobban értek. Muzsikált nálunk az összes nagy öreg: többek között Potta Géza is. Hozzá fűződik egy kedves emlékem. Itt volt nálunk a zenekarával, és a zárónapon odajött hozzám. Azt mondja az öreg: »Jól van, Gáborkám! Kifizetted a gázsinkat, odaadtad az ezer koronát, megetettél, megitattál bennünket, de még valami kis pénzt adjál, mert mi már hat napja úton vagyunk. Hát hat napja nem láttam az asszonyt!«
Mondtam neki, hogy Géza, hát megegyeztünk ebben az összegben, ettetek, ittatok a kontómra, még a szállást is én fizettem.
»Gabikám, Gabikám, hát legalább még valamit tegyél már hozzá! Hát a többiek se látták ám hat napja az asszonyt!«
Úgyhogy még adtam nekik az útra egy üveg pálinkát, hogy kibírható legyen, míg újra láthatják asszonyaikat.”

fotó: a szerző, RÉV facebook