Az utóbbi évtizedben kontrollálhatatlanul elszabadult a közösségi platformok használata már egészen kicsi kortól kezdve, aminek következményeit napról napra jobban érzékeljük. Szinte lehetetlen nyomon követni a gyermekek interneten eltöltött idejét, hiszen már kisiskolás, sőt sokszor óvodáskorban saját készülékkel rendelkeznek. Gyakori látvány az utcán, hogy a babakocsiban lévő gyermek előtt is ott van a telefon, a figyelme lekötése érdekében. Valóban könnyű megoldás, megéri azonban a pillanatnyi kényelmet választani szülőként?

Mindenkit hajlamos beszippantani a virtuális világ, kortól függetlenül. Erősen addiktív hatása van, hiszen úgy működik az internet, mint bármely más drog: minél többet fogyasztunk belőle – adott esetben minél több tartalmat – annál többet igénylünk. Egy bizonyos idő után hozzászokik az agyunk az állandó túlstimulált állapothoz, és képtelen kiszakadni az online térből. Erre épül az összes közösségi média algoritmusa, hiszen mindegyik végeláthatatlan tartalmat biztosít. Nincs vége a hírfolyamnak, feltérképezi érdeklődési körünket, és a végtelenségig tudjuk pörgetni azt.

A Covid óta elterjedt TikTok alkalmazás is erre épül.

Az elején csak táncolós, éneklős videók kerültek fel a platformra, mára azonban a tájékozódás egyik legfőbb központja lett. Pontosan meg tudja határozni érdeklődési körünket, így egy teljesen személyre szabott alkalmazást kapunk, mely csak olyan videókat mutat nekünk, amelyekre valószínűleg kíváncsiak vagyunk. Mivel kimondottan rövid videókról van szó (15-60 másodpercesek), így nem szükséges nagy figyelem hozzájuk, egymás után rengeteg rövid tartalmat be tudunk fogadni.

Bár ezt sokan kikapcsolódásnak gondoljuk, az agyunkat sok-sok információ éri rövid időn belül, ezáltal gyakran leterheltebben zárjuk be az alkalmazást, mint ahogyan megnyitottuk. Másrészt sokkal felületesebben is olvassuk el a megjelenő szövegeket, hiszen éppen véget ér az egyik, már pörgetünk is lejjebb a következőre.

Ez a felnőttekre sincs jó hatással, a gyerekekre azonban kimondottan káros.

Ugrásszerűen megemelkedett az ADHD diagnózis a 18 év alattiak körében, azaz a figyelemzavaros-hiperaktivitás zavar.

Mindez a teljesítmény és koncentráció mérésekor derül ki, jellemzően óvodás és kisiskolás korban. Bár egy neurobiológiai zavarról van szó, azaz elsősorban nem nevelési problémáról, az agy folyamatos ingerlése nincs rá jó hatással. Kicsi kortól hozzászoknak a gyerekek a rövid tartalmakhoz, ezáltal a nagyobb energiabefektetést igénylő feladatok már nem tudják kellően lekötni őket, gyakran nem tudnak csak egy dologra figyelni. Azonnal váltanának a cselekvések között, képtelenek nyugton maradni.

Sokszor nemhogy a 45 perces tanórához nincsen kapacitásuk, de a 10 percnél rövidebb feladatok vagy játékok is hatalmas kihívást jelentenek számukra. Mindez nem meglepő, hiszen a folyamatos témaváltáshoz és ingerváltozáshoz vannak szoktatva már kicsi koruk óta.

Ma Magyarországon nagyjából 70 ezer diagnosztizált ADHD-s gyermek él, a diagnosztizálatlanok azonban ennél is sokkal többen vannak. Komplex és személyre szabott terápia szükséges számukra, amelyekkel fokozni tudják figyelmüket és javítani koncentrációjukat. Az internet berögzült pörgetése sajnos tovább tompítja a funkciókat és az agyi kapacitást, és minél kisebb korra vezethető vissza ez, annál kevésbé fejlődnek ki mind a kognitív, mind a motorikus képességek.

Érdemes már egészen kiskortól kezdve odafigyelni, hiszen rengeteg nehézségtől kímélhetjük meg a gyermekeinket, ha elég figyelmet fordítunk rájuk és a megfelelő fejlődésükre. Gondoljunk csak bele: saját gondolkodásunkat is lelassítja a folyamatos TikTokon való pörgetés – milyen hatással lehet ez a még fejlődésben lévő gyermekekre?

fotó: Pixabay