Tompa Mihály, a reformkor jeles költője 1817. szeptember 28-án született Rimaszombatban. 

Édesanyja halála után apai nagyapjához Igricre került. Tanítója hamar felismerte tehetségét. 1832-ben került a sárospataki kollégiumba, ahol szolgadiákként kezdte tanulmányait.1844-ig bölcseletet, jogot és teológiát hallgatott. Nemesi családoknál vállalt nevelői munkát. Iskolai évei után a Péchy fiúk nevelője lett Eperjesen, ahol megismerkedett Petőfi Sándorral. Petőfi felkeltette érdeklődését a népköltészet iránt. Petőfi vette be a Tízek Társaságába is.

Miskolcon tette le papi vizsgáit, majd el is kezdte a lelkészi szolgálatát. Addigra már elismert költő lett. 1846-ban jelent meg Népregék és mondák című verseskötete, amely nagy sikert aratott. 1847-ben a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta. Az 1848-as forradalom idején publikált a Nép Barátja című lapban. Támogatta a forradalom és a szabadságharc ügyét. Tábori lelkészként részt vett a schwechati ütközetben.

1849-ban feleségül vette Soldos Emíliát. Költészetében egyre gyakrabban jelentek meg a családi élet örömei és fájdalmai. Két gyermekük született, mindkettő korán elhunyt. 1851-től haláláig Hanva község lelkipásztora volt. A gólyához című verse miatt a kassai haditörvényszék elé idézték és házi őrizetbe került. A cenzúra miatt rejtett jelentésű verseket írt nemzetéhez. Élete végéig szoros barátságot ápolt Arany Jánossal. Utolsó éveit a két fia elvesztése és betegsége miatti gyász és szenvedés tette tönkre. Készült a halálra. 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjjal tüntette ki munkásságát. 1868. június 30-án elhunyt Hanván.

szerző: Varga Ákos

fotó: Wikipédia