A közel 12 ezer lakosú Nagykürtös igazából sohasem tartozott a vegyeslakta települések közé. Az egykori Nagykürtös nevű faluból „avanzsált” lakótelepi várossá.

A múlt század 70-es éveiben sorra nőttek ki a lakótelepek, hiszen a közeli szénbánya több mint 2000 embert foglalkoztatott, és a családjuknak lakást kellett biztosítani. Ahogy olvastam egy helyütt, Mikszáth rá se ismerne Kürtösre. A behemót panelházak között bolyongva még az evangélikus templomot is nehezen találná meg, amelyben keresztvíz alá tartották.

Sohasem volt számottevő a magyarság aránya a bányavárosban. A legutóbbi népszámláláskor mindössze 525-en (5 százalék) vallották magukat magyarnak. Ennél azért jóval többen vannak, csakhogy ők „rejtőzködő magyarok”. Így aztán nem csoda, hogy a város intézményein, boltjain, magáncégein nem látni kétnyelvű feliratokat.

A minap alaposan körülnéztem a városban, hogy hol találkozom magyar felirattal.  Az eredmény: csak két magyar felirat árválkodik a városban (lásd a mellékelt fotókat).

Holott nem egy magyar nemzetiségű vállalkozónak van itt cége, üzlete, vagy szolgáltatást nyújtó vállalkozása.

Fotó: A szerző