A Selye János Gimnázium sítúrája – február 12-16.

Az első nap varázsa. Reggel még kicsit szétszórva, várakozással telve gyűltünk össze a parkolóban, várva a buszt, ami reményeink szerint elrepített volna a téli meseországba. Már maga az oda út is fergeteges hangulatban telt, a busz különböző pontjairól más-más zene szólt, ezzel különleges légkört adva az utazásnak. Megérkezésünkkor a téli meseország illúziója szertefoszlott ugyan, de a festői táj szépsége, a hegyi patakok és a friss, üde levegő mindenért kárpótolt. Már csak a skandináv típusú apartmanjainkban, az ikeas bútorok közt éreztük a tél hangulatát. 🙂  Ez a nap az akklimatizálódásról szólt és arról, hogy a két osztály közt felmelegedjen a hangulat és valóban együtt vágjunk bele a hétbe. Ekkor még frissen energiával telve, akár hajnali 1-ig is kártyáztunk volna és egyéb társasokkal, mulatsággal kívántuk magunkat fárasztani. Az aznap esti felügyelő, Paraska tanár úr, viszont időben ágyba parancsolt minket, tudva, hogy kimerítő napok állnak előttünk és minden csepp energiánkra szükségünk lesz.

Az elkövetkező napok a síelés jegyében teltek, bár az előzetes tervektől eltérően nem helyben, Malino Brdon, hanem kicsit távolabb a Kubinska Hoľán hódítottuk meg a hegyet. A sípályán először csapatokra osztottak minket és ennek köszönhetően Horváth Fél tanárnő, Diósi tanár úr és Paraska tanár úr vezetésével a sípálya minden négyzetméterét elfoglaltuk mi, a selyések, a csúcstól kezdve egészen a hegy legaljáig. A bátrabbak kicsit vakmerőbben, a még bizonytalanabbak lassabban, technikájukat tökéletesítve szelték a havat. A késő délutánokon pedig a wellness részlegen áztathattuk elmacskásodott és kimerült izmainkat. Az elsíelt energiát pedig a fantasztikus vacsorákkal, svédasztalos reggelikkel és a finom síelős szendvicsekkel igyekeztünk pótolni.

Minden esténket próbáltuk a lehető legaktívabban együtt tölteni, de az álom hamar elnyomott minket. Gyorsan elérkezett az utolsó este. Viszont mielőtt belevághattunk volna néhányaknak még egy fontos kötelezettségük akadt, mégpedig megírnyi a Zrínyi Ilona Matematikaverseny következő fordulójának feladatsorát. Kísérőtanáraik fölajánlották ugyan a táborzáró diszkó lehetőségét, de mi úgy döntöttünk visszafogottabban, beszélgetve, kártyázva, vérremenő twister csatát vívva zárjuk a hetet és a fölsorolásból nem maradhatnak ki a honfoglaló és szerencsekerék játszmák, mikor is egy-egy elrontott válasz után majd, hogy ölre mentünk.

A hazaút. Elcsigázva, fáradtan, de új élményekkel telve fogyasztottuk el utolsó reggelinket, majd maradék erőnket összegyűjtve bepakoltunk az autóbuszba és egy viszonylag csendes hazaúttal lezártuk ezt a felejthetetlen hetet.

A doktor úr pihenését, szerencsére semmi sem zavarta meg a hét folyamán. Köszönjük Dr. Viola Miklósnak, hogy velünk tartott.

Fodor Zsófia, II.A – Selye János Gimnázium