A társadalmi elvárások az életünk számos területét átszövik. Meghatározza, hogyan kellene viselkednünk, mit kellene elérnünk, és kiknek kellene lennünk. Spirituális szemszögből azonban a külső elvárások súlya gyakran eltérít bennünket attól, hogy rátaláljunk belső igazságunkra és életutunkra, hogy hallgassunk a belső hangunkra. Az élet lényege nem az, hogy mások elképzeléseinek feleljünk meg, hanem hogy felfedezzük saját küldetésünket, és a világban. Amikor túlságosan ragaszkodunk a társadalmi normákhoz, elveszíthetjük kapcsolatunkat valódi énünkkel. Ez belső konfliktusokat, szorongást és elégedetlenséget szülhet. A spirituális fejlődés kulcsa az, hogy felismerjük: mindannyian egyedülállóak vagyunk, és az utunk is az. Ahogy a fák különböző tempóban nőnek és virágoznak, úgy mi is más-más időben és módon találjuk meg a kiteljesedést. Amikor elengedjük a külső elvárásokat, és belső hangunkra figyelünk, megnyílik előttünk az út. Ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk a világot körülöttünk, hanem azt, hogy egyensúlyt kell teremtenünk a külső elvárások és belső igényeink között. Spirituális utunk lényege, hogy megtaláljuk a saját igazságunkat, és e szerint éljünk, függetlenül attól, mit vár el tőlünk a világ.