Huszár Pufi 1884. szeptember 3-án született Budapesten, Hochstein Károly néven. Édesapja Hochstein Mór és édesanyja Hochstein Zsófia zsidó származásúak voltak.

A némafilmek Kabos Gyulájának is nevezett színész színpadi és filmes sikereit elsősorban a kövérségének köszönhette, s az I. világháború idején vált a híres pesti kabarék, lokálok ünnepelt előadójává. 1914-ben az első magyar moziszkeccs főszereplője lett, ahol magát a címszereplőt alakította a Pufi cipőt vesz című alkotásban. Karrierje Magyarországon kezdett felfelé ívelni, ám ő gondolt egy merészet, és 1917-ben Amerikába hajózott. A tengerentúlon szinte rögtön lecsaptak a „jól eladható” komikusra.

Hollywoodban közel negyven filmet forgattak vele, s volt időszak, amikor ő volt az Egyesült Államok filmes közönségének egyik kedvenc nevettetője. Pufi rengeteg pénzt keresett Amerikában, és kisebb megszakításokkal több mint tíz évet élt az angyalok városában, Los Angelesben.

A köpcös színésznél azonban hamar „jelentkezett” a honvágy. Nagyon hiányzott neki a hazája, Magyarország. Ezért míg kint élt, a hollywoodi villájában minden vasárnap ebédet adott a kint élő nemzettársainak és visszaemlékezések szerint az asztalról soha nem hiányozhatott a babgulyás, a pörkölt nokedlivel, valamint a baracklekváros palacsinta sem. Pufi mindemellett végig önzetlen volt, hiszen számtalanszor húsz-harminc dollár körüli pénzösszeget csúsztatott a megvendégelés résztvevőinek zakózsebébe, mivel jól tudta, hogy vele ellentétben, Los Angelesben sok magyarnak nem jött be a számítása.

Pufi nem csupán Amerikában, hanem az európai filmipar akkori fellegvárában, Németországban is többször megfordult és ott is befutott színész, illetve a burleszk műfajának egyik sztárja lett. Hollywoodi kitérője után, a hangosfilm berobbanásának kezdetén visszatért Európába, és Hitler hatalomra jutásáig több híres német filmrendező filmjében is megfordult. Dolgozott többek között a legendás Fritz Langgal, és Marlene Dietrich mellett feltűnt a Josef von Sternberg által rendezett, 1930-ban bemutatott Kék Angyalban is.

Később a honvágy végleg hazarepítette őt Magyarországra és az 1930-as években vásárolta meg a Verőce és a Dunakanyar egyik legcsodálatosabb pontján álló Swadló-villát, ahol gyakorta töltötte a szabadságát, majd oda is költözött. A kastélyt ekkortájt a környékbeliek humorosan csak „Huszár-laktanyaként” emlegették. Visszatérő vendégei közé tartozott mások mellett Karinthy Frigyes író (aki két tárcanovellájában is megörökítette Pufi alakját), de többször megfordult nála barátja és színésztársa, Kabos Gyula is. Pufihoz nem csupán a magyar közélet kiemelkedő alakjai látogattak el, hanem az Amerikában szerzett barátai is. Többek között a neves filmproducer, Samuel Goldwyn, valamint Harold Lloyd is, aki az Egyesült Államokban Charlie Chaplin és Buster Keaton mellett az egyik leghíresebb némafilmes humorista volt.

Huszár Pufi azonban nem gyönyörködhetett élete végéig a Dunakanyar szépségében és villájának káprázatos kertjében, mivel Magyarországon nem sokkal később kezdetét vette a zsidóüldözés. A II. világháború kirobbanása után két évvel, 1941-ben úgy döntött, hogy visszaköltözik Amerikában, ám „túl későn” határozta el magát, mivel az Atlanti-óceánon az idő tájt már alig jártak kereskedelmi hajók. A színész ennek ellenére kitalálta, hogy feleségével együtt kelet felől, Japánon keresztül jut majd el Los Angelesbe. Később azonban senki sem halott felőlük. Huszár Pufi a feleségével együtt eltűnt.

A házaspár hollétéről sok feltevés keringett abban az időben és évtizedekkel utána is. A leghitelesebb verzió szerint a szovjet fővároson, Moszkván keresztül vonattal utaztak Vlagyivosztokig, viszont Magyarország közben hadba lépett Szovjetunióval, a Vörös Hadsereg pedig a Gulágra hurcolta őket. A színésznek a tüdejével és a szívével is gondok voltak, a kíméletlen bánásmód és körülmények között pedig nem sok esélye volt az életben maradásra. Pufi sajnos nem is bírta néhány hétnél tovább, és 1941 júliusában meghalt. Nem sokkal később a szeretett felesége is elhunyt.

A nemzetközi filmtörténet Huszár Pufit a mozgókép hőskorának egyik első magyar világsztárjaként emlegeti. Barátai és ismerősei kedves, melegszívű társasági emberként hivatkoztak rá. Magyarországi filmjeinek többsége sajnos megsemmisült.

Fotó: Wikipédia