A szerelembe esés az egyik legizgalmasabb érzés a legtöbb ember életében. Az ember máshogy látja a világot, minden szebbé és érdekesebbé válik. A szerelem nem korhoz kötött, bármennyire is ezt gondolja az emberek többsége, hiszen a tinédzserek és idősek is lehetnek szerelmesek. Állítólag, nemcsak az emberek, hanem az állatok is képesek szerelembe esni.

A szerelemben van őszinte érzelmi kötődés, vágy és szenvedély is. Fontos tudni, hogy az érzelmi kötődés a legfontosabb közülük, hiszen ez nélkül nincs örökké tartó boldog párkapcsolat. Hiába érzünk vágyat valaki iránt, ha nem vagyunk szerelmesek. Szokták mondani, hogy a szerelem vak. Bár erről mindenkinek más a véleménye, én azt gondolom, hogy abban az esetben igaz, ha valakinek nem a külsejébe, hanem a belső tulajdonságaiba szeretünk bele igazán. A szerelem bizalom és őszinteség nélkül nem tud működni. Fontos az is, hogy a két fél ne csak felszínesen ismerje egymást. A szerelembe esés gyakran váratlanul jön. Máskor pedig az történik, hogy kiszemeltünk sok hónap, vagy év után máshogy veszi a közeledésünket. A szerelmesek a kapcsolat elején hajlamosak csak a pozitív tulajdonságokat látni a másikban. Később, mikor lehull a rózsaszín köd, észreveszik, hogy milyen valójában a másik, sokan ilyenkor szakítanak. A szerelmesek nemcsak a jó pillanatokban, hanem a nehézségekben támogatják egymást. Az igazi szerelemben a szerelmesek tanulnak egymástól, fejlődnek, és jobbá válnak a másiknak köszönhetően. Ha ez pont ellenkezőleg történik, annak jobb minél hamarabb véget vetni.

Hallottam már többször is azt, hogy, ha a szerelemre gondolunk, minden embernek eszébe jut egy konkrét személy, még akkor is, ha éppen egyedülálló. Valószínűleg, mindenki arra gondol, aki életének legnagyobb szerelme volt.

szerző: Varga Ákos

fotó: pixabay