Szerelem. Küzdhetünk ellene vagy kutathatjuk megállás nélkül, tagadhatatlan, hogy átszövi az egész lényünket. Elkerülni sem tudjuk, de miért is tennénk- az élet esszenciáját nyújtja, ha jó helyen keressük. „Én azt mondom szerelem, azt mondod az egy múló állapot- pedig bármit teszel nélküle, az eleve halott” – hangzik el a közismert Kowalsky meg a Vega zenéjében is, leírva, milyen fontos része is ez az emberi létezésnek. Azonban egészen más manapság szerelmet találni, mint a „régi szép időkben”.  

Néhány évtizeddel ezelőtt teljesen ismeretlen volt az „online párkeresés” kifejezés, elképzelhetetlen volt, hogy az emberek ne természetes módon találjanak egymásra. Szinte mindenki baráti társaságokban vagy családon keresztül ismerte meg a későbbi társát, esetleg egyetemen vagy szórakozóhelyeken. Sok-sok szép történetet ismerünk munkahelyen bimbózó, kisboltban összefutó vagy közösen lekésett vonatos sorsszerű találkozásokról is. Ezek gyakran olyanok, mintha az univerzum direkt így tervezte volna, hogy két lélek épp ugyanakkor legyen ugyanott, megadva ezzel a romantikáját a pillanatnak.

Manapság azonban egészen más színtérre került át az ismerkedés: az online világba. Sok kutatás bebizonyította az elmúlt években, hogy a friss párok sokkal több, mint fele az interneten keresztül talált egymásra. Ez nem meglepő a mai világot ismerve, hiszen szinte minden digitalizálódott, nem csak a társkeresés. Azonban nem csak a színtér változott, de a randizás és párkapcsolatok metódusa és dinamikája is egészen más lett.

Az elköteleződés iránti vágy meglepően alacsony a mai párkeresőkben- legyen fiatal, vagy idősebb generációról szó. Az online társkeresés legnagyobb innovációja a végtelen lehetőségek tükrözése. Ezekben az appokban megállás nélkül jelennek meg új profilok, kifogyhatatlan opciót nyújtva a felhasználóknak. Egyszerre több száz emberrel kezdeményezhetünk beszélgetést, és szinte biztos, hogy 5 percen belül találunk egy, az előzőnél is vonzóbb egyént. A Tindert (és más, hasonló alkalmazásokat) pörgetők úgy érezhetik, hogy a világ összes lehetősége ott van a kezükben, és annyit választanak maguknak belőle, amennyit csak szeretnének. Így egyre többen vágynak csak alkalmi kalandokra, mindenféle elköteleződés nélkül, hiszen utána tovább is léphetnek a következőre, kihasználva az appok nyújtotta választékot. Még a komolyabb szándékú felhasználók is könnyebben szakítanak félbe ismerkedéseket, mondanak le randikat vagy tartanak több vasat a tűzben, hiszen mindig van más, akinél újra lehet kezdeni.

Arról nem beszélve, hogy alig néhány kép alapján döntenek sokszor, egyáltalán érdemes-e az a személy a beszélgetés elindítására, vagy esélyt sem adnak neki. Így lehet, hogy míg valaki több száz emberrel áll itt párba és kedvére válogathat a beszélgetőpartnerek közt, addig mások alig kapnak 1-2 esélyt az ismerkedésre, mindezt csak és kizárólag a külsejüknek köszönhetően. Teljesen hamis illúziót közvetít mindez, hiszen ezek a képek gondosan ki vannak válogatva, gyakran meg is vannak szerkesztve. Lehet olyan embereket húzunk balra, akik a valóságban felkeltenék az érdeklődésünket, pusztán azért, mert nem szerencsésen válogatta össze számunkra a magáról feltöltött fotóit.

 A valóság nem ilyen. Pont a lényeg hiányzik ebből a fajta ismerkedésből- a valódiság. A véletlen összetalálkozások, az apró gesztusok, illetve hibák, amikbe beleszerethetünk. Azok a jellemzők, amik igazán emberré tesznek minket, a tökéletesség látszatát megtörve. Nem lehetetlen, de sokkal nehezebb mély kapcsolódást kialakítani egy olyan emberrel, akiről az első benyomás egy képernyőn keresztül érkezett. Hiányzik belőle a spontaneitás, hiszen ezekre az appokra a pár mindkét tagja bizonyos szándékokkal regisztrált fel, így a helyzet sokkal kiszámíthatóbb már az elejétől fogva. Az első randit akár több hetes üzenetváltás előzi meg, így a személyes találkozásnál már szinte mindent tudnak a másikról, megfosztva magukat a meglepetés erejétől. A kémia is sokkal nehezebben fellelhető így, hiszen pont az első meghatározó pillanatok, a játékosság és az óvatos közeledés fázisa az, ami kimarad ezeknek a kapcsolatoknak az építéséből.

Önmagában nem az ördögtől való jelenség az online társkeresés, és sok-sok pozitív példát láthatunk magunk körül, hiszen tartós kapcsolatok is születtek már az interneten. Az introvertált személyeknek például hatalmas segítséget nyújt, hiszen kevésbé kell kimozdulniuk az ismerkedéshez, illetve a távolság sem annyira mérvadó. Emellett viszonylag hamar ki lehet szűrni online, ha valakivel nem vagyunk kompatibilisek értékrendileg, ezzel értékes időt megspórolva magunknak. Azonban a való világban történő véletlen összetalálkozást és a váratlanul kialakuló szerelmet véleményem szerint sosem fogja tudni helyettesíteni. Ezek azok a történetek, amiket még évtizedekkel később is elérzékenyülve mesélhetünk, miszerint „jókor voltunk jó helyen”.

Kiss Dóra

fotó: Freepic