Nem mindenütt végeztek hiánytalan munkát a rendszerváltás első hónapjaiban az ún.  névváltoztató bizottságok, amelyeknek feladata volt településükön „átkeresztelni” azokat az utcaneveket, amelyek valamelyik hazai vagy nemzetközi kommunista vezér, például Klement Gottwald vagy Lenin nevét viselték. Gyakori utcanevek közé tartozott a Vörös Hadsereg utca, vagy a Februári Győzelem utca.

Apropó, Februári Győzelem…  A rendszerváltás környékén vagy utána született mai huszonévesek, harmincasok nemigen tudják, mit takar ez a kifejezés. Mi, korábban születettek viszont jól ismerjük a történetét.

A szocializmus éveiben Csehszlovákiában piros betűs napként került a naptárba február 25–e, a Februári Győzelem napja. Ugyanis 1948-ban ezen a napon puccsal vették át a hatalmat a kommunisták. A szociáldemokratákban a kommunistákkal együttműködésre kész szárny kerekedett felül, s február 25-én a szociáldemokrata miniszterek támogatásukról biztosították a kommunista Klement Gottwaldot. Beneš elnök lemondott, utóda Gottwald lett.

A szocializmus időszakában ezen a napon annak rendje-módja szerint minden évben ünnepi megemlékezéseket, rendezvényeket tartottak. Olyannyira jeles eseményként vonult be a kommunista történetírásba, hogy egyik-másik településen utcanevet kapott a Februári Győzelem. Sőt, szűkebb pátriámban, a Nagykürtösi járásban az egyik földműves-szövetkezet a Februári Győzelem nevet viselte. Már régen megszűnt az ezzel a „dicső” névvel működő gazdaság, de egyik településünkön, nevezetesen a közel 1400 lélekszámú Bussán még ma is utcanév, miként még létezik Vörös Hadsereg utca, Pionír utca is, és nem is olyan régen került lecserélésre a Leninről nevezett utcatábla.

Ha már szűkebb pátriámban járok, nem hagyhatom említés nélkül, hogy jeles költőnk, Zs. Nagy Lajos szülőfalujában, Zsélyben még mindig utca viseli a keményvonalas Gottwald nevét, de megmaradt a Vörös Hadsereg, Malinovszkij marsall és a Pionír utcanév is, mi több, Szibériai utca is található a község utcanevei között. Netán a Gulágot megjártak emlékére kapta ezt a nem éppen hízelgő nevet? Vagy tán szibériai hideg uralkodik az ottani utcában?

Sietek megjegyezni, hogy nem a jelenlegi önkormányzat tehet róla, hogy az említett két településen máig megmaradtak a szóban forgó utcanevek, hanem az első szabad önkormányzati választásokon megválasztott helyi képviselőtestület tagjainak mulasztása, hanyagsága, közömbössége következtében nem történt meg a rossz emlékű utcanevek lecserélése. (Csak zárójelben jegyzem meg, és kérdezem, vajon mi akadálya volt az utcanevek kétnyelvűsítésének? Merthogy mind a két esetben vegyeslakta községről van szó.) Akkoriban az ott lakó emberek bizonyára nem tiltakoztak volna az utcanév-változtatás ellen, és vállalták volna az ezzel járó új személyi irataik kiállításának a mainál szerényebb költségeit is. Ma viszont az érintett önkormányzatok részben jogosan hivatkozhatnak arra, hogy a lakosok többsége elutasítaná, hogy az utcanév-változtatás miatt kelljen drága illetéket fizetni új személyi irataik intézéséért. És talán igaz az is, hogy sajnos megszokták, és végképp nem zavarja őket utcájuk neve, névadója.

Hivatkozhatnak, sajnos, arra is, hogy ha jól emlékszem, tavaly ilyen tájt a parlamenti képviselők elutasították az önkormányzatokról szóló törvény módosítását.  Ennek alapján az önkormányzatoknak nem kötelességük megváltoztatni az utca vagy a közterület nevét, ha azt 2020. december l-je előtt nevezték el. A törvényrendelet ugyan megtiltotta, hogy utcákat és közterületeket nevezzenek el a fasiszta vagy kommunista rendszerek képviselőiről, azt viszont lehetővé tette, hogy azoknak az önkormányzatoknak, amelyek korábban nevezték el az utcákat, ne kelljen megváltoztatni ezeket az elnevezéseket.

Ami, feltételezem, nem jelenti azt, hogy nem lehetne találni valamilyen megoldást a régi, zavaró utcanevek lecserélésére – a rendszerváltás 35. évében.

Bodzsár Gyula