Az életünk döntések sorozatából áll. Minden napunk egy döntéssel indul, amint kinyitjuk a szemünket: „Megnyomjam a szundi gombot a telefonomon, vagy inkább felkeljek?”, és általában minden este egy döntéssel zárul le, vagy legalábbis azzal, hogy a nap folyamán hozott döntéseinket és azok következményeit gondoljuk át újra és újra. Minden döntésünk következményekkel jár, de vajon tényleg akkora súlya van mindegyiknek, mint amivel felruházzuk őket? 

Véleményem szerint a valós félelmünk nem az, hogy mi lesz a következménye annak, ha megteszünk valamit, sokkal inkább az, hogy mi lesz, ha nem? Ha leélsz egy életet úgy, hogy folyamatosan az a kérdés cikázik a fejedben, hogy „Mi lett volna, ha…?”, az tényleg kevésbé veszélyes, mintha néha ér egy-egy emlékeztető pofon az élettől, mert esetleg egy ötletedet megvalósítottad és mégsem úgy sikerült, mint elsőre gondoltad?

Vedd komolyan az életet, de ne túlságosan. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az élet bizonyos részei fekete-fehérek, pedig ha jobban megnézzük, akkor látjuk, hogy minden összefügg mindennel, és minden ezer színben pompázik. Ha úgy érzed, túl fiatal vagy és ráérsz még, hidd el, hogy az idő gyorsabban el fog telni, mint gondolnád. Ha pedig túl idősnek gondolod magad ahhoz, hogy egy új dologba vágj bele, gondold csak végig, hogy az idő mennyire relatív és sosem tudhatjuk, mennyit élünk. Mi van, ha 80 évesen arra gondolsz majd, hogy 50 évesen bárcsak tanultál volna még valami újat, de nem tetted, mert túl öregnek gondoltad magad hozzá? 

Minden pillanatban MOST van. A döntéseink pedig járnak következményekkel, de mikor minden felhő összegyűlik a fejünkben, játsszunk el azzal a gondolattal, hogy mi van, ha minden jó lesz. Ha egy ajtó bezárul, akkor kinyílik egy másik. És mindig van másik ajtó! Ha pedig magától nem nyílik ki, akkor nyomjuk le a kilincset, fordítsuk el a kulcsot, vagy rúgjuk be. Rajtunk múlik, hogy meddig jutunk. Amit eddigi életem során megtanultam, az az, hogy meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy nem lehetünk mások életének főszereplői. Vállaljuk a felelősséget és váljunk a saját életünk főhőseivé. Mert mi írjuk a történetünket.

Nem csak egy kép vagy. Te vagy a vászon és a keret is.

Hozd meg a döntéseidet és aztán éld meg őket! És ne vedd túl komolyan! Hisz’ csak az életed múlik rajta…

szerző: Gyenese Mónika

fotó: Pexels