Itt van még íze a számban a jó csülkös kocsonyának! A disznótoros sült hurkának és kolbásznak! A szalonnapörccel gazdagon hintett túrós csuszának! Fülemben még ott cseng a hegedű hangja, lábam még mindig a friss csárdást ropja! Ölelkezünk a cimborákkal, percenként koccannak össze öblös poharaink, kívánjuk egymásra Istennek áldását, s gurítjuk a gallér mögé a rizlinget számolatlanul! Fel som ocsúdtunk még talán a tegnapból, tegnapelőttből, amikor kurjongatások, tapsolások, ugrándozások közepette folyt a dőzsölés, elgyúrtuk a cipő talpát, berekedtünk a daltól és a hangos szótól. Úgy éltünk, igen-igen, pontosan úgy, mintha urak lennénk, mintha miénk lenne a világ, mintha nem lenne holnap sohasem! Megragadtuk a farsang farkát, és addig rángattuk, addig húzogattuk… Míg elszakadt! S ezzel a dőzsölésnek, mulatságoknak, a farsangi vígságoknak is vége szakadt, eltemettük a nagybőgőt sűrű könnyhullatás és jó egészségre kívánt koccintgatás közben. Új napra ébredtünk: fáj a fény, szaporán pislogunk, és már csak emlékfoszlányai maradtak a heteknek, mikor büntetlenül kirúgtunk a hámból. Hamvazószerda. Szigorú böjt. De nemcsak ma, hanem negyven napon át. De aki tud legénykedni a bőségben, tudjon a szűkösségben is!
Mivel a húsvét mozgóünnep, a március 22-e és április 25-e közötti időszakban bármelyik napra eshet. Emiatt az nagyböjt kezdete is változó, idén február 14-én kezdődik, ez a nap a hamvazószerda. A negyvennapos böjt időszaka arra szolgálhat, hogy megtanuljuk uralni magunkat, vágyainkat, és elmélyüljünk hitünkben. Ám, ahogyan a magunk mögött hagyott farsangnak, a nagyböjti időszaknak is tájegységenként eltérő szokásai lehetnek. Sipos Annát, a Komáromi Duna Menti Múzeum néprajzosát, állandó szakértőnket a Felvidék talán legbűbájosabb, sajnos már sokszor csak szórványban magyarlakta vidékének, Zoboraljának szokásairól faggattuk.
A nagyböjt a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje, mely böjtöléssel, egyházi és népi ájtatosságok végzésével telt. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart, utolsó előtti hete a virághét, amely virágvasárnappal zárul. Ezt követi a húsvétvasárnapig tartó nagyhét. A nagyböjt első napja hamvazószerda, amely a böjt kezdetét jelzi, ekkor a katolikus családokban szigorú böjtöt tartottak. A háztartásokban minden edényt, amelyben húsos ételeket főztek kisúroltak és hamuval beszórtak. Ezeket az edényeket 40 napig nem is használták. Hamvazószerdán a pap a templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját megszentelte; ezzel keresztet rajzolt a hívek homlokára e szavakkal: „Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel!“ Zoborvidéken hamvazószerda délutánján választották a legénybírót. A farsangi mulatozás után ezen a napon a legénybíró és a „testület“ elszámolt a legutolsó mulatságról, a sárdózásról és a farsangi táncról. Beszámolt továbbá az elmúlt év eseményeiről is. Ezután megválasztották az új legénybírót, akit több jelöltből választottak ki. Ezt a szokást Zsérén a 20.század ötvenes éveiben még megtartották, később már feledésbe merült.
Voltak a nagyböjti időszaknak látható jelei? Olyan szokások, melyek mélyen beleitták magukat a mindennapokba?
Böjt idején tilos volt a lakodalom, bálok, mindenféle zenés, hangos mulatság. Böjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni. A nagyböjti bűnbánati időben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. A nagyböjtben a hívő katolikusok húst, zsíros ételeket nem ettek, olajjal, vajjal főztek. Jellegzetes ételeket ettek, sőt voltak olyanok is, akik még az alkoholt és a cigarettát is lerakták erre az időre.
Néprajzos szakértőnkkel, Sipos Annával, illetve a Zoboralja húsvétot megelőző szokásaival visszatérünk még az előttünk álló időszakban, felelevenítve a virághét és a nagyhét hagyományait. Most azonban kínálok némi ínyencséget, mert a nagyböjt ugyan lemondásokkal jár: sokféle ételt, italt ilyenkor ugyan nem ildomos fogyasztani, mégis marad egész serege a finom és egészséges étkeknek, melyekkel jóllakhatunk. Fontos azonban tudni, hogy a katolikus egyház eleinte – mai jelzővel élve – vegán étrendet vezetett be a böjti étkezésben, tehát minden állati eredetű ételt tiltott, ám ezen később lazítva, a 17. század elején engedélyezte a tej, tejtermékek és tojás fogyasztását, valamint a halat sem húsként értelmezte. A teljesség igénye nélkül álljon hát itt néhány fogás, melyek a böjti időszakban a gyomrok elégedettségét szolgálták, kívánok mindegyikhez pompázatos jó étvágyakat: a tavaszi, földből kihúzott zöldségek mindenféle módon elkészítve, a savanyított hordós káposzta, a prósza és a sparhelten sült lepény, a mácsik, a bab- és lencseleves (szigorúan kolbász nélkül!), valamint a kása. A böjt egyik legismertebb étele volt a cibereleves, a málé, az aszalt gyümölcsök és a pattogatott kukorica (vajon hányan gondolták volna, hogy a mai mozik sláger ropogtatni valóját már eleink is készítették, s marékszám fogyasztották?). Ízletes ételnek minősült a görhe, a laska és a pipa, mely sült krumplis tésztát takar, valamint a mákos fentő, mely a guba díszesebb formája. S végezetül ne feledkezzünk meg az egyik legfinomabb, a Felvidéken is sokszor készített böjti édességről: a csiripiszliről!
A böjt tehát önmegtartóztatást jelent, de – mértékkel ugyan – ilyenkor is jól lehet lakni, finomakat lehet enni, akár olyan ételeket is, melyek máskor nem kerülnének terítékre. Forduljunk kicsit magunkba, gondoljunk őseinkre, bánjuk meg bűneinket, és ajándékozzuk meg magunkat olyan hétköznapokkal, melyek példaértékűek lehetnek az egész évben.
Fotó: a szerző, pixabay