Ha valaki az egyetemi éveim legmeghatározóbb pontjaira kérdez rá, akkor annyi minden ötlik fel, hogy hirtelen azt sem tudom, melyik élmény mesélésével kezdhetném a nosztalgiázást. Gondolkodom, gondolkodom, próbálok valahogy visszajutni a legelejére, s a megannyi fantasztikus és kevésbé fantasztikus, publikus és kevésbé publikus momentumon átlebegve visszatekerem az időt egészen 2019-ig. Kicsit precízebben pedig egészen szeptemberig, amikor is egy megfoghatatlan csoda csempészte be magát az életembe, amely olyan indítást nyújtott az elkövetkezendő öt évhez, hogy jobbat nem is kívánhattam volna. Hogy mi ez a rejtélyes fogalom? Hát, Gímes! A Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor! Az óhajtott egyetemi közösség egyik alappillére.

Halljuk a gurulós bőröndök hangját, csodáljuk a felénk tornyosuló romvárat, picit halkabban diktáljuk a nevünket, mint kéne, reménykedünk, hogy azzal kerülünk egy szobába, akivel szeretnénk. Ledobjuk a táskát, felmérjük a terepet, leülünk a nagysátor alá, vigyorogva összenézünk. Akkor még egyáltalán nem sejtjük, hogy a hét végére olyan szavakat tekintünk majd természetesnek, amelyeket most még abszolút nem értenénk, olyan táncokat és dalszövegeket fogunk majd emlegetni, amelyek létezéséről idáig nem is tudtunk. Tisztában leszünk a kreditrendszerrel (ha azzal egyáltalán lehet), a méta szabályaival, és persze arról sincs egy cseppnyi fogalmunk sem, hogy a diplomáig az itt készített bögrék a kolis szobánkat fogják díszíteni. Ah, kedvem is támadt megvárni a híres-neves gímesi reggelt!

Na, de ahhoz, hogy ezt átélhessük, hogy X év múlva visszamerenghessünk, mennyire szerettünk – általában éveken keresztül – itt lenni, szükség van a mindenkori csapatra, amely mindezt megálmodja, sőt megalkotja. Kelemen Ádámot, a.k.a. Kelét, a Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor leköszönő főszervezőjét faggattam, hogyan is néz ki a megvalósítás folyamata.

Aki esetleg nem hallott még a GMT-ről, hogyan mutatnád be?

A Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor a Diákhálózat (DH) gólyatábora, amely a gímesi kempingben kerül megrendezésre augusztus végén. Nagyon várjuk az idén egyetemet kezdő diákokat (és felsőéveseket is), hiszen ez az „első lépcsőfok“ az egyetemi élethez. A táborozók megismerkedhetnek a DH tagszervezeteivel, a gólyák segítséget és tanácsot kérhetnek a felsőévesektől, sok-sok előadásra, játékra és ismerkedésre számíthatnak.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a GMT-vel, s hogyan váltál táborozóból főszervezővé?

Még gólyaként kaptam ajándékba a hetijegyet bátyámtól. Annyira megtetszett az egész, a „gímesi életérzés“, hogy tudtam, én ide szeretnék visszajárni. A következő évben már szervező voltam. Az akkori főszervező, Fodor Péter pedig egy nyári gyűlésen felkért utódjának. Sokat gondolkodtam a válaszon, hiszen ez nagyobb felelősséggel jár, de végül elfogadtam.

Többszörösen említettük már a tipikus gímesi életérzést, de szerinted ez hogyan írható le? Számodra mit jelent ez a fogalom?

Szerintem ezt nagyon nehéz leírni, de azért megpróbálom. A táborban minden picit lehalkul, lelassul. Kiesünk a hétköznapokból, a közösségre figyelünk, amely körülvesz minket. A gímesi völgy és a jelenlévő emberek által jön létre ez az életérzés.

Főszervezőként melyek voltak a legnagyobb kihívások? Milyen változtatásokon ment keresztül a tábor a te irányításod alatt?

Mindenképpen a 40-es jubileumi tábor. Az elég nagy falat volt. Akkor voltam először főszervező, mondhatni be lettem dobva a mélyvízbe. Erős program, sok táborozó, rengeteg régi szervezőtársunk látogatott meg minket, de kétségkívül mosolyogva gondolok vissza a negyvenedik évfordulóra. Szerintem nagy változásokon nem esett át a tábor, inkább a szervezőcsapat fejlődik évről évre. 

Volt olyan pillanat, amikor elbizonytalanodtál a döntéseidet illetően? Ezek inkább a kisebb vagy a nagyobb dolgokra vonatkoztak?

Voltak kritikus pillanatok, akár kicsi, akár nagy dolgot illetően. Azért néha elbizonytalanodtam, viszont, amikor valamilyen nehéz dolog jött, szervezőtársaim mindig biztattak és segítették a munkámat, így mindig sikerült túltenni magam ezen. Nagyon jó csapatunk van, bár én kicsit családként is tekintek rá.

Mit képvisel most a GMT? Mennyivel tér el az eredeti elképzeléstől, ha egyáltalán eltér?

Az első évekhez képest nagyon sokat változott a tábor arculata, de valahol még mindig kicsit hasonlít. Régebben a vizsgaidőszak végén utaztak az egyetemisták a gímesi kempingbe. Beszélgettek, előadásokat tartottak, gulyást főztek. Hasonlított az ugyancsak tagszervezetek által rendezett Nyári Ifjúsági Táborokra. Most már inkább kimondottan gólyatábor, a leendő elsősöknek szeretnénk megkönnyíteni az iskolakezdést. Itt már az egyetem előtt megismerkedhetnek az osztálytársaikkal és a felsőévesekkel.

Most egy folyamatábrára lennék kíváncsi. Hogyan érzed magad a szervezés közben, a tábor alatt, s amikor elbuszoznak a felavatott gólyamadarak?

A tábor előtt főleg koncentrációt igényel a szervezés. Mindent fejben kell tartani, az engedélyeket, a szerződéseket, az előkészületi munkálatokat szükséges figyelni. A GMT alatt könnyebb, már minden egy helyen van, minden elkészült, a felmerülő helyszíni problémákat kell csak megoldani. A legvégén egy picit azért megkönnyebbülést is jelent, hiszen sikeresen lezártuk az eseménysorozatot, de egy kis nosztalgia is, mert már akkor boldogan gondolok vissza a tábori pillanatokra.

Mint azt az elején is említettem, idén adod le a posztodat, ez az utolsó táborod főszervezőként. Te személyesen mit köszönhetsz a GMT-nek?

Hirtelen nem is tudom, mivel kezdjem. Mindenképpen azt a rengeteg barátságot köszönhetem neki. Sok remek embert ismerhettem meg. A szervezésből is sokat tanultam: problémamegoldás, kommunikáció, egy csapat irányítása. Ezeket a készségeket az életben is fel tudom majd használni.

Mennyire volt bonyolult utódot választani? Melyek a fő szempontok ebben az esetben?

Idén kezdem az utolsó egyetemista évemet, így nagy kérdés volt az utód választása. Szerintem fontos szempont, hogy a főszervező legyen jól terhelhető, ügyes problémamegoldó, és jól átlássa a dolgokat. Ezek a képességek segítik a mindennapjait.

S hogy a negyvenharmadik táborról is beszéljünk kicsit, mi az, amit mindenkinek tudnia kell az idei GMT-ről? Miért menjenek az egyetemisták Gímesre? mi az, amit sehol máshol nem élhetnek meg, csak ezen a helyen?

Ha az érettségit már megünnepelték, és arra is koccintottak, hogy bekerültek az egyetemre, akkor nem maradt más, minthogy együtt zárják a nyarat a Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatáborban. A kínálatunkban biztosan megtalálják a saját szájízüknek megfelelő programot. Bárhová is nyertek felvételt, mi szívesen látunk minden zsenge gólyát, hogy felruházzuk őket mindennel, amire az egyetemi életük során szükségük lesz. Legyen szó elsőévesekről vagy öregdiákokról, az a célunk, hogy összehozzuk a felvidéki magyar egyetemistákat. Gímes lehet az első lépés ahhoz, hogy egy határokat átívelő diákközösség tagjai lehessenek, ahová nem csak szórakozni jó eljárni, hiszen arra is lehetőséget kapnak, hogy tudásukkal ők is hozzátegyenek a szervezet működéséhez. Érkezzenek bárhonnan, tartsanak bárhová, a GMT után biztosak lehetnek benne, hogy új ismerősökkel vághatnak neki az egyetemnek.

Olvastátok, kedves (jövőbeli) egyetemisták, Gímesen tényleg érdemes megvárni a reggelt. Meg bizony a reggelt is. A reggeli rumbó már egy kicsit más tészta.

fotó: Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor