Ezen a napon a liturgia egy ősi formulában mutatja be a nagyböjt lelki jelentését. „Ember, emlékezzél, porból voltál, porrá leszel.” „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15). Ezeket a szavakat ismétli a pap a hamvazkodás pillanatában. Ezzel valamiképpen visszatérünk az emberi történelem kezdetéhez, amikor a bűnbeesés után az Úr így szólt Ádámhoz: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3,19).

A hamu, amit ezen a napon a kezünkbe veszünk, és amivel megjelöltetünk, eszünkbe juttatja a semmit. A mulandóságot. Ember, emlékezzél, porból lettél és porrá leszel, amit elfúj a szél, vagy magába zár a föld. A nagyböjti szentidő, a szent negyven nap gondolkodni hív, elmélkedni, látni és láttatni a valóságot. Mi a valóság? Az ember csak egy marék hamu lenne?

Nem! A Teremtő Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Öröknek. Ez vigasz, de feladat is. Szép életet kell élnünk a mindennapokban, ami az örökkévalóságban lesz teljessé. Addig – ember, küzdj és bízva bízzál. A bizalom forrása és helye – az imádság. A küzdés tere a mindennapok kihívásai. Mindkettő önuralmat igényel.

Érdemes? Igen, hiszen ott, ahol az ember jót tesz – azonnal jobb lesz a világ. Ott, ahol rosszat teszünk, általunk rosszul, rondul, durvul a világ. A szertartásban azért is imádkozunk, hogy Isten segítségével a következő szent időben helyesen és jól éljünk, tanuljunk, szeressünk és viselkedjünk, hogy a nagyböjt ideje elősegítse egyéni és közösségi életünk lelki, szellemi és testi fejlődését.

A Biblia nem történeti könyvek gyűjteménye, nem is időrendi események leirata, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányuló kinyilatkoztatás, ami az ember részéről válaszra válasz. Kölcsönös dialógust, párbeszédet igényel. Az üdvösség céljának elérése érdekében a Szentlélek alakítja át az emberi szót Isten szavává.

Jó tudni, hogy a Szentlélek szerepe nélkül az ember könnyen átcsúszik fundamentalista magyarázatokba, amitől mindenkinek bölcsen távol kell maradnia, ahogyan arra Pál apostol is emlékeztet: „A betű öl, de a Lélek az, aki éltet” (2Kor 3,6). A Szentírást az Egyházzal és az Egyházban, és ugyanazzal a lelkülettel kell értelmezni, mint ahogyan azt megírták. Jézus Krisztussal, akiben a kinyilatkoztatás beteljesedett, és aki a Szentlélek által folytatja tevékenységét, továbbra is sugalmaz az Egyháznak a Szentírás tanításában: az Egyházzal, az Egyházban, az Egyházért.

Adja Isten, hogy a nagyböjti szentidőben buzgóbban imádkozzunk és odaadóbban gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Nagyböjti zarándokutunkon kísérjen bennünket az Úr segítsége és a mindig az Istenre figyelő és Benne élő Szűzanya példája és oltalma.

                                                         an

Fotó: pixabay