A 76 éves Czibor Ilona néni körülbelül 30 éve ír verseket, melyek főleg vallásos témájúak. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a bősi idősek otthonának egyik tehetséges versírójának műveit már a Szabad Újság oldalán is olvashatják. Íme az első költemény:

Czibor Ilona – Édesanyám emlékére

Uram, még meg sem köszöntem az édesanyámat,

Kiből a szeretet, a jóság, éjjel-nappal áradt.

Rózsáskert volt a szíve, ahova dalolni járt a madár,

Mellette fényesebb volt a hold, s a napsugár,

Amerre csak járt, öröm és béke költözött a szívekbe.

Megtanított járni az örökkévalóság ösvényén,

Mindig azon gondolkodott, hogyan segítsen nekem,

A jóság, a becsületesség, az őszinteség felé vezetett.

Ha leestem, s vérzett a sebem, átölelt két karjával

Hamarosan megszűnt a fájdalom és eltűnt a magány,

Beteg ágyamnál összekulcsot kézzel suttogta az imát,

Istenem, add át nekem gyermekem fájdalmát.

Köszönöm édesanyám gazdag szívét, alázatos életét,

Munkában megfáradt dolgos két kezét.

Köszönöm, hogy a legjobb édesanyát adtad nekem,

Aki meleg szeretettel nevelgetett engem,

Évekkel ezelőtt csillagként távozott az örök végtelenbe,

Szárnyakat adott neki Istenhite és emberszeretete.

Minden jó édesanyára hulljon a Jóisten bőséges áldása,

Mikor dédelgeti gyermekét szerető, ölelő két karjában.

A vele készült beszélgetés ITT olvasható.

fotó: Pexels