Állig felgombolt, egyszer használatos, fehér köpenyt húztunk magunkra, majd hajhálót, szájmaszkot és gumikesztyűt. Aztán Edina gondosan lefújta kezeinket, sőt még a fényképezőgépemet is. Olyan nagyon bennfentesnek éreztem magam, egy titok, egy rejtély küszöbén, teli várakozással, csodálkozással. Kitárult az ajtó, hideg, hófehér fénybe léptünk be, ezüst polcokon a zöld ötven vagy még több árnyalata: hajtások, levélkék, apró bokrok, olyan volt, mintha egy miniatűr dzsungelbe érkeztünk volna meg. Kellemes, huszonegy fokos hőmérséklet. A magas hűtőszekrény tetején hangláda. Edina a csendet szereti, édesapja szokta munka közben a rádiót hallgatni. Kicsit még a levegőt is visszafogtam, igyekeztem semmihez nem hozzáérni, még a fotót is diszkréten készíteni. S hogy miért van szükség ilyen kirívó sterilitásra? Egyetlen oka van: hogy a vásárlók a legszebb, legegészségesebb, minden körülmények között tisztán tartott mikrozöldséghez jussanak hozzá.

Liszka Edina, aki közgazdász végzettségű és húga, Szabó Eszter, grafikus az ötletgazdák, a család pedig, mint a közös vállalkozás mozgatórugója jelenik meg a Microgreen Farm start upban. Az eredetnek több elágazó szála is van: kirándulásokon megélt élmények, az egészséges életmód, a vitamindús táplálkozás lehetőségei és egy olyan ötlet, ami egyedi, ami megkerülhetetlenné teszi a vállalkozást Komárom szűkebb és tágabb környékén is. Így született meg hát a Microgreen, ami mi is? – kérdezem Liszka Edinát. Angolból egyenes fordításban mikrozöldeket jelent – magyarázza – ténylegesen azonban mikrozöldségnek mondjuk, a csíra utáni és a kész, kifejlett növény közötti állapot. Amikor már szára van és megjelennek az első sziklevelek, azt nevezzük mikrozöldségnek. Koncentráltabban és nagyobb mennyiségben tartalmaznak vitaminokat, elsősorban A-, B-, C-, E- és K-vitamint, mint a klasszikus zöldségek, kimagasló a nyomelem- és rosttartalmuk is. Mielőtt még bárki is rácsodálkozna, hogy nem hagyjuk kellően megnőni a növényt, gyorsan tisztázzuk, hogy ezekből a növénykékből sosem lennének a sokak által már ismert termények, például hónapos retek, cukorborsó vagy éppen karalábé, ugyanis konkrétan mikrozöldség magokról van szó, melyeket külföldről rendelünk, szigorúan ellenőrzött helyekről, tanúsítvánnyal ellátva. Ez a tanúsítvány azt jelzi, hogy a legnagyobb odafigyeléssel előkészített magokról van szó, steril, egészséges, baktériummentes környezetből.

Szálankénti ízorgia, melynek azonnal rajongói lettek

Kissé kócos végű borsó, pink- és rambó retek, melyeket az éttermek nagyon szeretnek, ugyanis mutatósak, kiválóan lehet díszíteni velük. Ezenkívül póréhagyma, sarkantyúcska, másik nevén vízitorma, melyből ehető virág is kinő, a többi zöldséghez képest kissé igényesebb: több fényre, több törődésre van szüksége. Most épp teszteljük ezt a növénykénket, látni akarjuk, mennyi idő, míg megjelenik a virág. A koktélbárok egyik kedvence, ám nagy sikernek örvend az éttermekben, sőt a cukrászatokban is. Nevelünk még karalábét, koriandert, rukkolát, napraforgót, céklát, bazsalikomot és brokkolit – sorolja büszkén Edina, kissé elkalandozó tekintettel, fejben már az általam „keltetőnek” elnevezett helyiségben jár, sorra véve a polcokon sorakozó tálcákat. Ízorgia! – kiált fel lelkesen, amikor arról faggatom, mire számítson a laikus, ha mikrozöldséggel találkozik, és megkóstolja. Ott van például a borsó, – meséli csillogó tekintettel – beveszed a szádba, és pillanatok alatt felidéződik a nagyi kertjében töltött gyermekkor, amikor meg sem vártad, hogy tálba kerül a fejtett zöld szemecske, hanem már a földön térdepelve bontottad a héjat, és marokszám faltad az édes gömböcskéket. A borsó mikrozöldség pontosan ezt az élményt nyújtja, ezeket az emlékeket idézi fel. De említhetem a retek mikrozöldet is: első pillanatban még szinte semlegesnek tűnik, ám aztán berobban az az igazi, friss, üde retek íz, amire annyira vágyik már minden tél után az ember, az első fecskére a tavaszi zöldségek közül, ami látványban és aromában is pompázatos. Vékonyka száracskák – nézegetem a tálcán katonás rendben sorakozó növényeket: mennyit kell ebből megenni, hogy az általad említett nosztalgiázó ízkavalkádban legyen részem? – faggatom Edinát, aki már a piacozós tapasztalatait is megosztja velem, ugyanis rendszeres standoló a Komáromban és Érsekújvárban: elég egyetlen szál is, – mondja – de  vannak, akik még nem találkoztak ezzel a zöldségfajtával, így automatikusan kisebb marékkal vesznek magukhoz. Öröm látni a csodálkozást az arcukon. Tapasztalatból mondhatom, hogy az emberek ki voltak éhezve erre az újdonságra. Nagyon gyorsan egymásra találtunk a vásárlókkal, megtaláltuk a közös hangot vagy éppen a közös ízt. Visszajárnak, keresik a termékeinket, amit heti kétszer aratunk, tehát mindig friss, üde és ropogós. Külön örömet jelentenek számunkra azok a visszajelzések, melyek gyerekekről szólnak. Azt már régóta tudjuk, hogy nagyon nehéz a gyerekekbe beleimádkozni a zöldségeket, mert valamiért tartanak tőlük vagy egyéb okból elutasítják. Viszont a mikrozöldségek, talán színük, formájuk, lágyságuk miatt több gyermeknek is megnyerték a tetszését, szívesen és rendszeresen fogyasztják. Öröm ez a szülőnek is, hiszen csemetéik a mikrozöldségek révén teljesen bio, egészséges, vegyszermentes vitaminforráshoz jutnak, mely semmilyen adalékanyaggal nem találkozik és szervesen lebomló. Hogy mennyit érdemes fogyasztani belőle? Nos, ki, mennyit gondol, de az emberi szervezet csodálatosan van beállítva: mindig jelzi, mire és mennyire van szüksége.

Széles vászon, nachos és mikrozöldség

Kedvenced? – szegezem a kérdést Edinának, mert hallgatva szavait egyre nagyobbakat nyelek, ízorgiákra vágyom, de szűz még a gyomrom eme fogás előtt, hát mindenképp a szakértőtől akarom hallani az ajánlást. Nem tudnék kiemelni – vágja rá azonnal – de nagyon szeretem a póréhagyma mikrozöldséget, mert ugyan vékonyka, pihekönnyű növényke, mégis tökéletesen visszaadja a hagymaízt. De említhetném a vízitormát is, ami ugyan pikáns, sőt néha már csípősnek is mondható, ám kimondottan szeretem, bármikor el tudok rágcsálni belőle. Edinát hallgatva pedig eszembe jut egy utópia: a moziban nem nachost szolgálnak fel különféle szószokkal, hanem újrahasznosított papírzacskókban mikrozöldség mixet falatoznak a nézők a legújabb James Bond film közben. Végül is, nem elképzelhetetlen, – nevet Edina – bár inkább a sajtos szószhoz hozzákeverve tudnám elképzelni a termékeinket. Vannak vevőim, akik gyakran megosztják velem a terményeink felhasználási módjait. Ilyenek például a különböző kőrözöttek, amikbe belekerülnek a mikrozöldek: különleges ízhatásokat elérve. Fontos megemlítenem, hogy amíg hővel nem találkozik a növény, addig minden vitamin megmarad benne és hasznosul. Facebook oldalunkra sokan küldenek fotókat ételekről, amikhez felhasználták a zöldségeinket vagy csak díszítették velük. Jó látni, mennyire szeretik. Recepteket egyelőre még nem kaptunk, de lehet, ennek is eljön majd az ideje.

Helló, Uram! Tömött balkonláda érdekel?

Az interjúra való felkészülésem közben figyelmes lettem egy bejegyzésre, mely arról szól, hogy otthon bárki, bármikor termeszthet magának mikrozöldségeket, és csupán napi egy perc időráfordítással karban is tarthatja a növényeket. Edina kissé elhúzza a száját, amikor ezt elmesélem neki. Nyilván – mondja – aki otthon, az ablakpárkányon kicsiben csinálja, egyetlen tálcán, néhány növénykével, az sikerülhet. Viszont saját vásárlóinktól kapjuk a visszajelzéseket, hogy megpróbálták otthoni körülmények között a termesztést, de nem sikerült. A napi egy percet kimondottan túlzó állításnak érzem, mert ahogy minden növénnyel, a mikrozöldséggel is foglalkozni kell, odafigyelni, hiszen nem egyforma igényűek, így mindegyik fajtának meg kell teremteni az éppen ideális közeget. Ez pedig sokszor együtt jár azzal is, hogy ha nem megfelelő a fény, akkor be kell biztosítani. Az állandóan szinten tartott hőt ugyanúgy, ami azért egy lakás ablakában nem igazán adott feltétel. Ki kell tapasztalni a sötét fólia felhasználását, a vízigényt is. Sokat tapasztalunk már magunk is, de a tanulás talán sosem ér véget.

Bele a közepébe

Április elejétől működik a Microgreen Farm vállalkozás, az első doboz szüretelt mikrozöldség az alakulást követő két, két és fél héten belül már megvásárolható volt a komáromi piacon. Természetesen a felkészülésről is szót kell ejtenünk. Edina és családja bújták a szakirodalmat, igyekeztek a lehető legtöbb adatot, információt begyűjteni a mikrozöldségekről, azok termesztéséről, igényeikről. Odafigyeltek a termőközegre, hosszasan válogattak a rostok közül, amibe ültettek, válogatták a fóliákat, figyelemmel kísérték a növekedést, igyekeztek megteremteni a legmegfelelőbb hátteret. Jelenleg huszonöt négyzetméteren gazdálkodnak, ám már most is érzik ennek szűkösségét, úgyhogy két nagy tervük van: egyrészt az őrsújfalui ház pompás klímájú helyiségéből átköltöztetik a vállalkozást Komáromba, ahol a jelenlegi terület duplája áll majd rendelkezésükre, másrészt meg kívánják hódítani Dunaszerdahelyt, illetve annak környékét. Van mire építkezniök, hiszen a komáromi siker – a végfogyasztók, éttermek, vendéglátóipari egységek érdeklődése – remek útmutató. Manapság a super food korát éljük. Egyre több a tudatos vásárló és fogyasztó, akik megválogatják nemcsak azt, mit visznek be a szervezetükbe, hanem azt is, honnan származik az adott élelmiszer, milyen közegben állították elő, mennyire természetes körülmények között. Ez jó irány, mert végre talán eljut az emberiség oda, hogy a színes, tekintetet vonzó reklámoktól elhatárolódjunk, hogy ne higgyünk az íz- és illatfokozókkal telipréselt, finomságnak mondott vagy talán inkább csúfolt polgárpukkasztásnak. Ha hozzájuthatunk a mindig szükséges vitaminokhoz úgy is, hogy közben a lábunkat sem tesszük be a patikába, nos, akkor már valóban elmondhatjuk, hogy az egészségünk az első helyen van. Így pedig már igazán érdemes élni!

Fotók: a szerző