Ragyogó napsütésben, árnyékot adó fák alatt találkoztunk. Fehérre festett lécasztal volt kettőnk között, rajta kristálypoharakban limonádé gyöngyözött. Piciny kannában színes virág, a szellő valahonnan frissen sült kalács illatát hozta. Mellettünk halk zsongás: többen választották éppen ezt a teraszt egy kellemes beszélgetés színhelyéül. Mielőtt bárki tévedésbe esnék, megjegyzem, a bortéka macskakövekre igényesen elrendezett kiülője, sikkes asztalai, székei, párnái nem a világ legszebb helyén állnak. Az interneten fellelhetőek ennél sokkal látványosabb, lélegzetelállítóbb terek is. De Szegi Arankával való beszélgetésem közben egyre erősebbé vált bennem az érzés: nem az a lényeg, hogy valami tökéletes legyen, fő, hogy kialakuljon a harmónia, az érzés, a tudat, hogy a legjobb időben a legjobb helyen vagyunk. Erre az alapra már lehet építkezni, Aranka pedig tudása legjavával segíti az „építkezést”.

Miről fogunk beszélgetni?

Amiről szeretnél.

Oké, akkor kezdjük veled. Szegi Aranka, kétgyermekes családanya, aki – talán elmondhatjuk, és ezzel már nem árulunk el titkot – meghonosította Komáromban a hordozást, ami ugyebár egy precízen megkötött szövött kendő, amely biztosítja az anyáknak a gyermekükkel való testkontaktust. Ezen kívül ismerjük egymást már hosszú évek óta, tudom, hogy szereted a minőségi zenét, és hogy rendkívül bájos a mosolyod, illetve agrártudományi végzettséged van. Ám a honlapodon hirdetett önismereti lehetőségek annyira megleptek, hogy tátva maradt a szám!

Első lányom születése után elveszettnek, magányosnak éreztem magam, mindenféle kételyekkel, kérdésekkel szembesültem, kétségbeesettnek éreztem magam. Ekkor kezdtem el hordozási tanácsadással foglalkozni, most már elmondhatom, hogy abban a helyzetben szinte életmentő volt számomra. Úgy vagyok beprogramozva, hogy foglalkozom egy ideig azzal, ami érdekel, de aztán tovább akarok lépni magasabb szintre, többet tanulni, többet tudni, a megfelelő iskolákat, tanfolyamokat is elvégezni hozzá, hogy ne csak intuíció alapján, hanem szakmailag adhassak tanácsokat. Egy tanácsadás két órán keresztül tart. Senki ne ijedjen meg: nem ennyire bonyolult a hordozót jól megkötni, az igazából csak húsz percet vesz igénybe, míg tökéletesen elsajátítják a mozdulatokat. A többi időt beszélgetés tölti ki, és ez a tanácsadás egyik legértékesebb töltete. Ezeken az alkalmakon észrevettem, hogy az anyák ugyanazokat a kételyeket érzik, mint amelyek bennem is napvilágra kerültek, éppen ezért a beszélgetéseken alapuló kapcsolódásokat nagyon fontosnak tartottam. Beszélgettünk, és egyre mélyebb bugyrokat kezdtünk feszegetni. Azt éreztem, nem vagyok kompetens, mert mondanék valamit, de nem vagyok a lélek szakavatott ismerője, viszont mindenképp azt akartam, hogy a hozzám fordulók jól érezzék magukat velem, hogy tudják, biztonságban vannak. Hiszek abban, hogy a kompetenciák fejleszthetőek, így a Károli Gáspár Református Egyetem lévai kihelyezett karán elvégeztem a mentálhigiénés képzést. A lányom születése után elkezdtem önismeretbe járni. Először csoportos önismereti alkalmakra, majd egyéni terápiába, mindkettő jelenleg is aktuális. A csoportokon testorientált módszerekkel dolgozunk, ami azért fontos számomra, mert a kezdetekkor a gondolataim határoztak meg engem, majd szépen lassan kerültem egyre közelebb az érzelmeimhez, és ekkor már tudtam változni. 

Testorientált foglalkozás? Mit kell ez alatt érteni?

Nemcsak beszélgetünk egymással, hanem kapcsolódunk is: például szabad tánc vagy éppen olyan feladat, amelynek során a másikból valamilyen szobrot kell formálni. Gyorsan kiderült, hogy nagy erősségem az érintés és a figyelem, amit a másik embernek nyújtani tudok. Épp ezért megtanultam egy masszázstechnikát is, a belsőséges kapcsolódás a lényeg, az érintésterápia eleve a közelségen, az odafigyelésen, a biztonságon, bizalmon, szeretetet alapszik, ezek által tudnak oldódni a korábbi lelki sérülések, illetve betöltődni a hiányok. Fontos, hogy magát az érintésterápiát is beszélgetés előzi meg, ugyanis meg kell ágyazni a folyamatnak. Igyekszem teljesen a kliensemre hangolódni, mindenki egyéni, más-más problémával, így az én hozzáállásom is változatos kell, hogy legyen. Van, aki azért választja ezt a foglalkozást, mert szeretne kikapcsolódni, feltöltődni, közben igényli a figyelmet, de arra is volt már példa, hogy valakinek már gyermekkorától problémája volt, van a testével, és így igyekszik úrrá lenni ezen a helyzeten, illetve kezelni azt. Majdnem minden testrész kap érintést, ami, valljuk be őszintén, eleve szokatlan, hiszen többnyire olyan világban élünk, mikor a környezetünktől még öt perc figyelmet sem kapunk.

A honlapod /www.szegiari.com/ tanúsága szerint négyfajta foglalkozást tartasz: kismamáknak, egyéni kísérést, illetve csoportos önismeretet, valamint az érintésterápiát. Beszéljünk most a beszélgetésről, hogy stílusosak legyünk. Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást, amikor azzal keres fel téged egy érdeklődő, hogy szüksége van minél jobban megismernie önmagát, de ehhez szüksége van rád, a segítségedre, a vezetésedre, terelgetésedre?

Először lefektetjük a szabályokat. Egyik legfontosabb ezek közül a titoktartás. Éppen ezért hangsúlyozom mindig, hogy barátokat, ismerősöket nem fogadok a klienseim között. Akkor lehet igazán biztonságos és hatékony a foglalkozás, ha nem kötnek össze bennünket különféle társaskapcsolati szálak. Nem ítélkezem, nem adok tanácsokat. Nem a beszélgetőpartneremet minősítem, összefoglalom mindig, amit mondott, mert ez utóbbinak hihetetlen ereje tud lenni: valaki más szájából visszahallani jelenthet akár másfajta gondolkodásbeli megközelítést is. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy van különbség a mentálhigiénés szakember és a pszichológus között. Klienseim egészségesek, akiknél azonban tapasztalható valamilyen elakadás vagy veszteség érte őket az életben, párkapcsolati probléma, munkahelyváltásból adódó feszültségek, gyász, vagy éppen annyira tudatos, hogy ráébredt, szüksége van saját maga teljesebb megismerésére. Nem vezetek, nincsenek irányított kérdések, nincs célmeghatározás. Beszélgetünk, ez által kapcsolódunk, és így próbáljuk együtt megteremteni a harmóniát, így igyekszem segíteni, hogy megismerjék önmagukat az emberek.

Amit még a honlapon nem olvashattál, az egy teljesen új lehetőség: késő ősszel az egyik személyi edzővel közösen elkezdünk egy nőknek szóló életmódprogramot, ahol nemcsak a lélek, hanem a test is szerepet kap majd. E kettő nem elválasztható egymástól, hiszen a test a lélek temploma: ha gyógyul a lélek, gyógyul a test is. Ebben a programban egy nagyobb csoportnak lesz lehetősége önmagán dolgozni, a mi szakmai segítségünkkel. Mélyen hiszek benne, hogy ha test-lelki egészségünkkel egyidejűleg foglalkozunk, jelentős változásokat érhetünk el az életünkben. A program novemberben indul.

Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél munkád során? Hogyan állnak hozzá a klienseid ezekhez a foglalkozásokhoz?

Voltak, akik hallgatással kezdtek. Nem egyszerű dolog megnyílni, főleg egy idegen ember előtt, és főleg úgy, hogy eddigi életükben sokan csak azt tapasztalták, hogy bár megkérdezik tőlük: hogy vagy?, ám a válaszra valójában már nagyon kevesen kíváncsiak, hiszen a kérdés is inkább csak azért hangzott el, hogy a kérdező mesélhesse el a saját élete, mindennapjai fordulatait. Az is előfordult már, hogy az első alkalomkor a tőlem segítséget kérő elsírta magát. Jobban mondva jólesően kisírta magát. Hatalma van az ilyen megkönnyebbülő sírásnak, könnyeknek. Ez is abból fakadt, hogy nem erre vagyunk beprogramozva: nem arra, hogy valaki őszintén érdeklődjön, nem arra, hogy legyen egy személy, aki tényleg csak azért van, hogy meghallgasson mindent anélkül, hogy pár perc után már tanácsokkal lássa el az embert, és meghatározza, mit, hogyan, miért kéne csinálni. Az első alkalom egyfajta tapogatózás: igyekszünk kideríteni, tudunk-e kapcsolódni, megtaláljuk-e azokat a pontokat, síkokat, melyek mentén tudunk tovább haladni, a kliensem eldöntheti, meg tud-e bízni bennem, érzi-e, hogy a segítségére tudok lenni, illetve én is eldönthetem, tudunk-e együttműködni? Ha sikerült egymásra hangolódnunk, öt alkalmas foglalkozást egyeztetünk. Azért van erre szükség, mert egyébként már két-három után úgy érezheti valaki, hogy jobban van, hogy segítettek a beszélgetések, ám ilyenkor még sajnos nagy esélye van az úgynevezett visszaesésnek, ahonnan aztán már sokkal nehezebb újra talpra állni. Fontos, hogy az ember kizökkenjen, hogy sikerüljön elhagyni a mókuskereket, hogy ne térjen vissza a mindig, minden ugyanúgy történik érzés.  Az érintésterápia többnyire a beszélgetéses alkalmak után következik. Amikor jól érzik magukat a verbális kommunikációnak köszönhetően, már képesek nyitni valami más, valami több felé is.

Kik azok, akik elsősorban érdeklődnek a foglalkozásaid iránt?

Leginkább hölgyek keresnek meg, de meg kell említenem, hogy küldetésem is a női segítség. Úgy gondolom, a társadalom alappillérei a nők, elsősorban is az anyák, kimondottan széles korosztályban. Ahogyan említetted is, van olyan foglalkozásom, mely a kismamáknak szól. Lelki felkészülést tartok a szülés előtt, hiszen teljesen ismeretlen útra lép a nő, mikor áldott állapotba kerül, mikor életet hoz a világra. Ahogy magamnál is tapasztaltam, ez sokszor kimondottan megterheli a lelket, sokszor merülnek fel a leendő vagy a frissen szült anyákban olyan kérdések, melyeket nincs kinek feltenniük, így aztán választ sem remélhetnek rájuk. Előfordul, hogy a szülés nem úgy zajlik le, ahogy azt az anya előzetesen elképzelte, ilyenkor fontos ezt az élményt feldolgozni, amelyre velem szintén van lehetőség. Az anyává válás ünnep, de nemcsak a szülés, hanem a nőiesség ünnepe is egyben, amelyet női körben, szertartásos keretek közt ünnepelni igazi áldás. Ezt a megtartó női erőt a szülés során is érzékelik a nők, akik részesültek ebben a csodában. 

Fontos, hogy minél többször emlékeztessük magunkat, hogy az önismeret elsődleges fontosságú dolog ahhoz, hogy minőségi életet tudjunk élni. Önismeret lévén ismerjük meg saját lehetőségeinket, határainkat. Önismeret lévén tudjuk meghatározni, merre és mi módon kell haladnunk ahhoz, hogy elégedettek legyünk saját magunkkal, hogy boldogságot érezzünk, és hogy a kérdésre: hogy vagy?, őszintén, tiszta szívvel felelhessük: soha jobban!

Kalmár Csaba

fotók: Szegi Aranka archívuma