Élt egyszer egy fiatal férfi, Tamás, aki mindig vidámnak és boldognak tűnt, inkább mindig mások problémájával foglalkozott, ám ahogy sok esetben ez csak a látszat volt. Szíve mélyén egy sötét titok rejlett, amit soha senkivel nem osztott meg.

Gyermekkorában Tamás egy szörnyű balesetet élt át, amikor az erdőben játszott barátaival. Egy hatalmas fa dőlt rá, és bár túlélte, barátai közül többen életüket vesztették. Tamás súlyosan megsérült, de felépült. A lelkében azonban mély sebeket hordozott, amelyeket nem tudott feldolgozni. Évek múltán egyre jobban elfojtotta ezeket az érzéseket, és mindent megtett, hogy ne kelljen rájuk gondolnia. A tudatalattijában egyre növekedett a szorongás és a bánat. Éjszakánként rémálmok gyötörték, nappal pedig fáradt és kimerült volt. Amikor már túl nagy volt elméjében a káosz mégiscsak ellátogatott egy pszichológushoz, aki azt mondta neki: “Tamás, a múlt sebeit nem lehet végletekig elrejteni. Csak akkor gyógyulhatsz meg, ha szembenézel velük és elfogadod őket.” Tamás először félt, de végül elhatározta, hogy megpróbálja. Lassan elkezdett beszélni a történtekről, először csak a szakembernek, majd másoknak is. Ahogy megosztotta a fájdalmát, egyre könnyebbnek érezte magát. Lassan rájött, hogy a bátorság elengedhetetlen a fejlődésben, és önmagunk legyőzésében.