Én annyi minden lehettem volna! Igazából ott volt előttem egy csomó ajtó meg ablak. Bármelyiket választhattam volna: bemegyek rajta, bemászom vagy beugrok. Karnyújtásnyira az összes. Színesek, fényesek, hívogatók. Mögöttük a megálmodott vagy az álmodni, remélni sem mert jövő, a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Egyetlen aprócska porszem csúszott a gépezetbe. Volt egy alig észrevehető hiba a mátrixban: minden ajtó, minden ablak zárva volt. Nem metaforázok tovább! Az van, hogy lehettem volna festő, ha alapsuliban a rajzórákon nem mindig ugyanazt a hervadt (tudom, hogy fizikailag képtelenség, de akkor is így volt) művirágot kellett volna csendéletként megalkotni, ami a tanári asztalon csúnyított. Lehettem volna szobrász, ha agyagozás közben nem állandóan csak a hamutartó készítés lett volna napirenden! Vagy lehettem volna profi dísztárgy készítő is, ha már a nyolcvanas években is léteztek volna ámulatba ejtő szalvéták. Nemcsak sima fehér vagy csorba vázában hervadt művirágot ábrázoló.

Bezzeg Csallóközaranyoson! Bezzeg a Kuckóban! Idén 19. alkalommal (jövőre dupla X-et ünnepelnek, előre szólok, tuti nagy buli lesz!) tárta szélesre a kézműveskedés és kreativitás iránt gyermeki szerelemmel lángolók előtt kapuit a Kóczán Mór Alapiskola és Óvoda. Még szinte a termekben lengett az Árgyélus színjátszótábor szelleme, amikor a díszletként használt bútorok átváltoztak alkotóterületté. Az iskola padokra nagy méretű csomagolópapírok kerültek. Számlálhatatlanul sok ceruza, toll, ecset, festékes tégely, rajzlap, ragasztó, kiegészítők, hozzávalók, eszközök. Kis dobozok, amiknek tartalma csillog a tolakodó napfényben. Dobozok, amelyekben egykor a világhírű erdélyi ínyenc őrölt kávéját szaglászták örömmel. És persze szalvéták. Színesek, formásak, meghökkentőek és izgalmasak. Állatokkal, üzenetekkel, vitorlás hajóval.

„Két állandó foglalkozás volt: ez a gyöngyfűzés és a szövés. Ezenkívül még további három alkotóhelyszínen tehették próbára magukat a Kuckó kézműves tábor lakói. Ezek kínálata naponta változott. Lehetett szappant és díszdobozt készíteni, vászonra dekupázst, textilfestékkel alkotni párnahuzatra vagy vászontáskára. Volt papírmunka is, ez leginkább az origamihoz hasonlított. Csipeszek felhasználásával készülhetett fényképtartó vagy üzenőtábla. Konzervdobozokból ceruzatartó, illetve díszkövekké váltak a színesre pingált kődarabok”

– mesélte Várady Kornélia táborvezető, a Kóczán Mór Alapiskola és Óvoda igazgatónője. Hozzátette, idén 39 gyermek jelentkezett a táborba, őket 8 kézműves foglalkoztatja naponta. Ottalvós, de csak a csapat fele használja ki ezt a lehetőséget. Gyerekek érkeztek természetesen Aranyosról, Nagykesziről, Ekelről, Komáromból, Perbetéről, Gútáról. Kísérőrendezvények is szórakoztatták a táborlakókat: volt csillámtetkó meg légvárak. A vacsora után pedig minden nap drámajáték kovácsolta össze a bandát.

„Anyukám horgol, azért választottam elsősorban a kis szövőszéket, mert ez hasonlít arra a leginkább. Már az első napon készítettem egy rongyszőnyeget. Ezenkívül nagyon tetszett a dobozkészítés, a gyöngyfűzés is. És még szappant is csináltam, az is nagyon jó volt!”

– büszkélkedett a 11 éves aranyosi Csepy Tamás Bendegúz, aki igazi profiként azonnal megkérdezte, hol fog majd megjelenni. A nevét lebetűzte, visszaismételtette velem, nehogy véletlenül is eltévesszem. Várni fogom – kiáltotta komolyan, mikor megígértem, hogy a cikket elküldöm neki messengeren.

Luca egy tündéri kislány. Még nem beszél, de nagyon igyekszik megértetni magát a környezetével. Odafutott hozzám, miközben lábamat lóbáltam egy padon ülve, nagy komolyan rám nézett, majd a sarok felé mutatott, ahol páran legóztak. Próbáltam bevágódni nála, feltettem pár kérdést, többek között azt is, ő is játszana-e az építőelemekkel. Luca egy darabig nézett rám, egyre szomorúbban, majd akkorát sóhajtott, ami egy kovácsműhely fújtatójának is büszkeségévé lett volna. Aztán ott hagyott. Hát ez az! Annyi minden lehettem volna! Például a gyermekek nyelvén értő, csillagszemű juhász. Vagy gondolatolvasó. Vagy papucs orrán pamutbojt. Ha azok az ajtók meg ablakok az én gyermekkoromban csak résnyire is nyitva lettek volna!

fotó: a szerző