Ferenc pápa tavaly Magyarországon járt: hozzánk, magyarokhoz jött. Immáron harmadszor találkozott népünkkel: Erdélyben, majd Budapesten, s most ismét Budapesten járt.

Egy dolgot szeretnék csak kiemelni: többször hallhattuk a pápai megnyilatkozásokban azt a szót, hogy “álom”. Isten nem rombolja le az ember álmait, hanem kijavítja azokat – mondta a pápa. Egy másik alkalommal pedig kiemelte, hogy olyan egyházról kell álmodni, amely befogadó mindenki irányába. Amely képes meghallgatni és párbeszédet folytatni.

A pápa, a kereszténység álma vajon a mi álmunk-e? Itt a Csallóközben merünk-e álmodni? Bízunk-e a jövőben? Vagy, csak így egyszerűen: milyen az egyház itt, a Csallóközben? A katolikus, a református, az evangélikus. Bármelyik. Csallóköz településein vajon mennyire van még álma az egyháznak? Azaz van-e jövője… Hiszen, ha megnézzük a legutóbbi népszámlálási adatokat, láthatjuk, nem nagyon kecsegtető a kép. És erről nem igazán beszélünk. Komáromban csaknem négy és félezer katolikussal lett kevesebb 10 év alatt, több mint 700 reformátussal kevesebb, ugyanez érvényes az evangélikusokra, náluk kb. 170 fő a csökkenés.

Komárom csak az egyik példa. Ugyanez érvényes a legtöbb csallóközi településen is, bár azt is el kell mondanunk, hogy gyakorlatilag országos szinten is nagyjából ugyanez a helyzet.

Visszatérve: tudunk, merünk-e álmodni? Olyan egyházról, mely alapvető elveit nem adja (nem adhatja) fel, ugyanakkor nem az “ítélkezés egyháza”. Hanem a párbeszédé. Nem a bezárkózott egyházról, hanem a nyitott kapuk egyházáról, arról, melyről Ferenc pápa egész budapesti látogatása szólt. Az egyházról, amelynek van bátorsága mindenkihez elvinni az evangélium próféciáját, ahogy Szent Péter utóda mondta a budapesti Szent István-bazilikában.

A kritikus hangok harsányak, amikor az egyházról, egyházakról van szó. Az elvárások teljesíthetetlenek. A megfelelési kényszer az egyház szolgálattevőit is nagyban befolyásolja. A párbeszéd akadozik, hiszen sokan azt sem tudják, miről kéne párbeszédet folytatni… Mi az a befogadás, amiről a pápa lépten-nyomon beszél…

Jó lenne tudatosítani, hogy helytelen az a gondolkodásmód, hogy az egyháznak, a püspököknek és a papoknak mindig igaza van. Távolról sem így van. A “főtisztelendő” vagy a “tiszteletes” megszólítás nem a tévedhetetlenség szinonimája. Még az “ersek úr” megszólítás sem. Sem a püspöki dísz vagy az ünnepi rangjelzések díszes kavalkádja… Egyik sem!

Lehet, nem kell túl sokat tenni, csak felhagyni a szenteskedéssel. Elismerni, hogy nagyon gyarlók és bukdácsolók vagyunk. Hogy elesünk ezerszer, hogy kínlódunk és hívőként is sokszor hitetlenkedünk. Hogy keresünk. És ennek ellenére azt valljuk, ami a pápai látogatás jelszava: Krisztus a jövőnk!

 Pápay György Pál

 fotó: pixabay