Kukori nem adja egykönnyen magát! Először is ember legyen talpán, aki bemerészkedik az ő szemétdombjára azzal a céllal, hogy nyakon csípje. Emlékszem, gyermekkoromban, a baromfiudvar kellős közepén volt a pottyantós. Fogtam a venyigeseprűt vagy egy gereblyével felszerelkezve szaladtam az árnyékszék felé. A tarajos már előre megérezte, mi a szándékom. Először csak hanggal támadott. Aztán csőrét előre szegezve rontott rám. Kész csoda, hogy szárazon megúsztam a vécéig. Így is, úgy is. Aztán, ha mégis győzött az ember, jön a forrázás – többször. Tollfosztás, tokozás, zsigerelés. Az alapos munka nemegyszer akár másfél órát is igénybe vehet. Hogy mi következik ezután? Jó 4-4,5 órás főzés lassú tűzön. Szívós jószág. Naná: nem ritka, hogy 8-10 tyúknál is tennie kell a szépet, fáradtság és zokszó nélkül!

Szerencsére, a 18. Nemzetközi Kakasfőző Fesztiválon, amit évente várnak e szárnyas szerelmesei Keszegfalván, a befogás, tollfosztás, tisztítás folyamata nem a versenyzők feladata volt. Bár, ha belegondolok, adna kellő pikantériát ez a változat is, így válna a főzőverseny öttusává akár. Mindig akadnak új csapatok, akik megmérettetik magukat, ám jellemzően visszatérő főzőbandák készítik bográcsaikat, eszközeiket, fűszereiket. Na, és akkor el is érkeztünk a kakasfőzés sarkalatos pontjához.

Fűszerszám! Só-bors-paprika – a klasszikus hármas, ami hazai nyílt tűzön készült ételeinknél mindig szóba jöhet, s kell is. A továbbiak pedig a főző fantáziájára, egyéni ízvilágára vannak bízva – gondolhatnánk. De hogy ez mennyire nem így van! Szerencsére csak rövid ideig volt divat a „minden jó mindenbe, fő a változatosság, kísérletezz bátran” irányvonal. Mára már letisztultak a formák, az ízek, a textúrák. Újra az lett a fontos, hogy az elkészített hús kiadja magából a saját ízeit. Hogy a szarvasnak szarvasíze legyen, ne pedig csipkebogyólekvár, és a kakasról se a zöld erdőben jártam jusson az ember eszébe.

Mindannyian, akik naponta főzőcskézünk otthon, több zacskónyi zöldfűszert tartunk a szekrényben. Teljesen természetes: nagyon sok olyan étel van, ami határozottan kívánja a majoránnát, az oregánót, a kakukkfüvet, a bazsalikomot, a koriandert, a rozmaringot, a kaprot, a zsályát, a metélőhagymát, akár a mentát. A főzés tudomány és művészet is egyben. Lehet kontár módon művelni, de minek?

„Keszegfalván a kakasnak nagyon egyszerű a fűszerezése. Só, bors és nagyon jó minőségű paprika. Mindez bográcsban, lecsós alappal. Ennyi, és ezt mindig ki is hangsúlyozzuk. Többször találkoztam már jómagam is azzal, hogy majoránnát, oregánót tesznek a lébe. Nem szabad, mert akkor ezek a fűszerek dominálnak majd, nem pedig a kakas igazi, egyedi íze. Mondjuk a köménymag örök kérdés. Mondhatjuk, hogy határeset, de igazi ínyencek arra is inkább nemet mondanak”

– tájékoztat Viczena Mónika, aki a keszegfalui 18. Nemzetközi Kakasfőző Fesztivál ízítészeinek vezetője. Hozzáteszi, a tányérok díszítése sem mindegy. Szinte spártai tálalást kell elképzelni, tartózkodva a felesleges sallangtól.

„A kakas egy szárnyas, nem passzol hozzá a sült szalonna, legyen az bármennyire szép és ropogós! A sátrunknál mi is finom kovászos uborkával kínáljuk a pörköltet, viszont a savanyúságot tilos az ételre rakni, hiszen annak leve vegyül a szafttal. Ugyanez a helyzet a díszítés gyanánt odapakolt paprikával, paradicsommal. A jól megfőzött, szépen elkészített kakas nem igényel díszítést. Ha az őrölt piros paprika kiváló minőségű, a rövid lére öröm lesz rátekinteni. Ezzel még társul a házi tojásból készült nokedli, és máris kaptunk egy gyönyörű tányért”

– teszi hozzá Mónika, immáron a zsűri többi tagjának figyelmét felhívva, mire érdemes és kell figyelni a versenyművek beérkezése után. Rajta kívül Molnár Rózsika, Szép Anett, ifjabb Zengő János, Markovics János, Hlavács Csaba és Végső László, megyercsi lelkész vesznek részt a kóstolásban.

„Itt az első akció! Az Édes Sarok húsz percen át ötven centtel olcsóbban csapolja a méltán híres rakovníki sörgyár tízes habzó kedvencét, a Pražačka sört!”

– zengi teli torokkal DJ. Teddy, a szombati keszegfalui akció hangulatfelelőse, és szinte terelgeti a tömeget Kosztolányi Imre és csapata sátra felé. Az Édes most inkább sós, a Sarok sem az, ami, de a kiszolgálás parádés, hát még a jéghideg sör és kofola!

„Ha megéheznél, kétfajta katlanos étellel is készültünk. Csülkös-gombás pacal a bal oldaliban és szarvasgulyás a másikban”

– csábít Imre, miközben hozzáteszi, fontos betartani a rendszeres folyadékbevitelt, ezért gyorsan sorolja további kínálatát. Bakalář – 11, Černovar – 12. Hiszen a rendezvény nemzetközi: még szép, hogy Csehország legjobbjai is képviseltetik magukat.

Nemcsak a gyomornak, az ízlelőbimbóknak kedveztek Keszegfalun, hiszen a kakasfőző versennyel egyszerre megtartották a 27. falunapot is. A helyi ovisok és sulisok műsorára robbantották a tüzet főzőedényeik alatt a csapatok. Aztán megérkezett a Barátságos Pókember, aki egy kis mozgásra, táncra invitálta rajongóit. Látványos és kalandos lovasíjász bemutatót tartott a Virtről érkezett Varga Törzs. A gyerekek alig bírták kivárni, mikor ér véget a hivatalos műsorszám, hogy nyeregbe pattanhassanak a kiválóan tanított lovakon. Hogy mitől oly kiváló? Nos, én kétszer ugrottam fel ijedtemben az ostorcsattanás hallatán, a pacik viszont kissé talán már túl unott képpel is bámulták a nézőket, miközben centikre a fülüktől zengett a bőrszíj.

Fellépett még Pintácsi Viki, Peter Šrámek, a Six 6 notes és az Elektroakusztik zenekarok. Volt tombolahúzás, arcfestés, légvárak is, az éjszakába nyúló kakasréti mulatozást pedig a már említett DJ. Teddy biztosította.

A főzőverseny legtöbb figyelmet arató pillanata természetesen az eredményhirdetés volt. A legfinomabb, legjobban fűszerezett, a zsűrit a lábáról leginkább levevő csapat a komáromi SK-Cont cég gasztrobandája lett. Kupával, oklevéllel és sok-sok bizakodó, éhes tekintettel gazdagodtak, melyek elkísérték őket az árnyas fák alá, ahol bográcsukból fenséges illatok áradtak.

fotó: a szerző