Clark Kent egy rendkívül példás fiatalember, ezt bátran kijelenthetjük. Udvarias, szerény és a végletekig illemtudó. Tisztában van saját szuper képességével, ám azt soha, semmilyen körülmények között nem használná önző céljaira. Clark Kent ezáltal lehet minta vagy példakép. De nem férfi! Legalábbis nem egy olyan igazi, tökös, csibészes pasi. Naná: supermanként csak feljebb kell emelnie egy picit a szemüvegét, hogy alálásson a ruháknak, mégsem teszi. Én meg már gyermekkoromban is bottal emelgettem a lánykák szoknyáját! Szuper képességgel nem bíró, ám kíváncsi és a pikánsabb dolgok iránt is érdeklődő embertársaim: jó hírem van! A Duna Menti Múzeum legújabb tárlatában, amire Paterka Pál igazgató jelentőségteljesen felhívta a figyelmet, betekintést nyerhetünk, hogy mi rejlett régi korokban a ruha alatt.

A kinti forróság a Zichy Palotában sem mérséklődött. Ugyan vastag falú épületről beszélünk, de a többnapos kánikula, az intézményre jellemző fényes, ablakos terek odabent sem biztosítottak kellemes hűst. Ráadásul az intézmény úgy döntött, ha már lúd, legyen kövér: legújabb kiállításukkal tovább fokozták a forróságot. Korabeli bugyik, melltartók, fűzők és harisnyák, alsónadrágok és -szoknyák, kombinék és kis ingek feszültek a bábukon, posztamenseken.

A kiállítás megálmodója és megvalósítója, sőt most már elmondhatjuk, hogy vándoroltatója Mezőlaky Novák Margaréta. Sipos Anna, a Duna Menti Múzeum néprajzosa elárulta, hogy a szakember a pipázás történetét is kutatja, a lassú pipázás verseny rendszeres résztvevője. A régész, történész véletlenül botlott bele egy régi ládába, ahol kincsekre lelt.

„Férjemnek a régi családi háza Selmecbányán van. Ez egy módosabb polgári ház. Amikor felmentem a padlására, minden szépen rendben volt, már a ládákról, kofferekről is sejteni lehetett, hogy egy muzeológus számára ez igazi aranybánya lehet. Találtam egy utazóládát. Felnyitás után katonás rendben hajtogatott, kissé megsárgult ruhák, elsősorban alsóneműk kerültek elő. Feltehetőleg a 19. század második feléből származó fehérnemű volt, ami minden bizonnyal egy menyasszony hozománya lehetett. Voltak ott hosszú szárú bugyogók, neglizsék, fűzők, harisnyák. Óvatosan hajtogattam szét az egyes darabokat, és akkor megfogalmazódott a gondolat, hogy ezt be kell mutatni a nagyközönségnek”

– mesélte felfedezését Margaréta, aki akkor éppen nyugdíjazása előtt állt a lévai Barsi Múzeumban. Nem volt azonban könnyű dolga, mivel a múzeum igazgatója ódzkodott a pikáns témától. Lehet, sokkal inkább tekintette példaképnek Clark Kentet. Margaréta így aztán egyfajta hattyúdalként installálta a fehérneműt: a kiállítás után nyugdíjba vonult. Nagy volt azonban a visszhangja a tárlatnak, sok pozitív visszajelzés érkezett. Hát hogyne: az ember azért jár múzeumba, hogy találkozzon valami szokatlannal, egyedivel, olyan izgalmakkal, melyekkel a hétköznapok nem szolgálnak.

„Többen megkerestek, hogy régi fiókokban, dobozokban szintén lapulnak elrakott, akár becsben tartott darabok, és ezt szívesen felajánlanák a múzeumnak vagy a vándorkiállításnak. Ezen kívül a tárlatot befogadó múzeumok is hozzátették saját gyűjteményük egy-két darabját, illetve olyan tárgyakat, amik a kor, az öltözködő vagy a hálószoba jellemzői voltak”

– tette hozzá Margaréta, megemlítve, hogy Komárom már a 11. állomása a ruha alá leskelődő kiállításnak. A megnyitón részt vett Keszegh Béla, Komárom város polgármestere, Bali Henrietta a lévai Barsi Múzeum igazgatónője, valamint kimondottan sok, csibészes mosolyú helyi érdeklődő. Ami összekötött bennünket, nemcsak a titok iránti kíváncsiságunk volt, hanem a forrósággal való, vesztésre álló küzdelmünk is. Hát igen: csak bugyiban lett volna a legjobb!

fotó: a szerző