„Ne akarj sohasem más lenni, mint az, aki vagy, légy önmagad”. Családban, iskolában, baráti társaságban gyakran érzünk késztetést arra, hogy nekifeszítsük a másik embernek ezt a mondatot.  De ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor néha ez nekünk szól. 

Önmagunk lenni, hűségesen önmagamat képviselni, és mindig azt mondani, amit gondolok, érzek, talán az emberi életünkben az egyik legnehezebb dolog. A szülők elég gyakran mondják gyermekeiknek:” Nem mondhatsz ki mindent, amire csak gondolsz!” De vajon miért nem? Egyértelmű a válasz, mert azzal megbántasz másokat.

Már kisgyermekkorban megtapasztaljuk, hogy a kommunikációs korlátok között lehet önmagunk belső világát feltárni a külvilágnak, és nem mindig azt a reakciót kapjuk, amire számítunk. Folyamatos kontroll alatt tartjuk magunkat és a külvilág is minket. De miért is? Megismerni a belső jelenvalómat a legnehezebb, de nem lehetetlen vállalkozás. Ki vagyok én, és hol állok a saját és mások életében? Valós énünket csak akkor tudjuk adni, ha tudjuk, hogy kik is vagyunk valójában. Vajon tudjuk-e? Találkozhatunk-e a valós énünkkel? A ma embere nem néz szembe a múló idővel, csak szorítani akarja élete időmutatóját. Mindez nem más, mint porszemnyi létünk hivalkodó jelzése.

Önmagamként létezni a legnagyobb bátorság és hűség. Kapcsolataink sokszor igen jól visszaigazolják, hogy helyes úton járok-e. Sokszor félünk, néha befelé is figyelni, mert nincs erőnk elfogadni azt, akikké váltunk. Félünk magunktól is és a másik embertől is, mert azt hisszük, hogy ha megmutatnánk belső valónkat, akkor nem lennénk szerethetőek. Sok fajta késztetés van jelen az életünkben, de a legerősebb közülük az elfogadás. Hogy szeressenek, felnézzenek ránk, néha pedig a csodálat misztikus varázsában lubickolva figyeljenek minket. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, rádöbbenünk arra, hogy igenis érdekel, hogy a környezetünkben élők mit mondanak rólam, nekem.

Lehet, hogy ez önértékelési pillanatot teremt, vagy segít vagy gyengít, de ez a valóság. A közösségi életünk szegletköve. Minden nap találkozunk olyanokkal, akik megtévesztenek, hazudnak, megcsalnak, és becsapnak minket. És a kerek széles világ bólogat hozzá, mint a külföldi turista, aki nem érti, hogy mit mondasz neki. Önmagunk lenni, és azt képviselni, akik mi vagyunk a legnehezebb széles-e világon. Bátorság és hűség kell ahhoz, hogy önmagam legyek, és életem minden helyzetében felvállaljam a gondolataim, az érzéseim, a tetteim, és ezáltal azt, aki vagyok.

fotó: pixabay