Juhász Eszterrel, az Országos Népművészeti Fesztivál főszervezőjével beszélgettem, akinek a vérében van a folklór és már néptáncosok százait nevelte a Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes és egyéb népművészeti csomópontok berkeiben. Jelenleg is a Kincső táncegyüttesi menedzsere, emellett Zselíz város képviselője és néptánc pedagógus is.

Az 50. Országos Népművészeti Fesztivál volt az első a sorban, ami visszakerült eredeti helyszínére, Zselízre. Azóta ez már az 58. alkalom. Milyen érzés egy ilyen jeles esemény szervezőjének lenni?

Ezen nem szoktam gondolkodni. Mármint az érzésen. A polgármesterünk azt mondta, hogy ezt ilyen módon csak egy „elvakult bolond” képes megszervezni. Jó értelemben gondolta, ami hízelgő.

Ahogy befejeződik az adott rendezvény, már a hibákon, és azok kiküszöbölésén jár az eszem. Nincs jól elvégzett munka, nem lehet elégedetten hátra dőlni. Nem lehet mindenki ízlésének megfelelni, itt állandó kihívások vannak. A mindenkori cél, hogy azt a bizonyos lécet a következő évben egy fokkal megemelni, s az új szintet bátran megugrani.

2016-ban nagyon-nagyon egyszerűnek tűnt a fesztivál megszervezése, mert hatalmas eufória mozgatta, hogy újból itt lehet, hogy visszaadták. Mert a „csemadokfesztivált” a megváltozott társadalmi viszonyok után is mindenki magáénak érezte. Eleinte hatalmas elánnal próbáltam kialakítani a szervezési struktúrát. Aztán ezt szépen le is koptattam, s maradtunk hárman, akik ténylegesen szervezzük az ötnapos rendezvényt. Nekünk az életünk része. Ezt másképpen nem lehet és nem is szabad. Nincs szervezési vagy szakmai rész, mert egyik a másik nélkül nem valósulhat meg. Visszatérve a kérdéshez: felelősség, álmatlan éjszakák és öröm, amikor a szlovák nyugdíjas tanító néni odacsoszog hozzád, megszorongatja a kezed és könnyes szemmel elrebegi a „keszenem”-et.

Mekkora teher ennyi táncegyüttest koordinálni és mennyire nehéz egy ekkora kaliberű fesztivál megszervezése?

Ha van egy jól felépített koncepciód, és azt örömmel toldod, foltozod, mindig jönnek az új ötletek, vagy a külföldi fesztiválokon megélt és működő rendszerek, amiket itthon is meg tudok valósítani, akkor hatalmas vehemenciával és kedvvel vágsz bele. Vannak nagyon fegyelmezett együttesek és van a másik véglet. Mindig a vezetőtől függ, hogy mennyire lehet az együttessel dolgozni, mennyire nyitottak az újra. Volt például olyan csapat, aki nehezményezte, hogy a felkért rendező a maga elképzelése szerint szerette volna az együttes koreográfiáját „használni”, s nekik ez egyáltalán nem volt megvalósítható. Kár, mert csodás műsor született, amiből a rugalmatlanságuk miatt kimaradtak. Vagy kezdjem a jelentkezési lapok kitöltésénél és határidőre visszaküldésénél? Megannyi telefon, email, mérgelődés, félreértés, kommunikáció elmaradásának hiánya… ez mind a táncegyüttesek koordinálásához tartozik. S ez még csak a kezdet… nem egyszerű, de nagyon szeretem a munka ezen részét is. Amikor aztán összeáll, azt kimondottan imádom.

Mára már nemzetközivé nőtte ki magát a fesztivál. Mennyire egyszerű a kommunikáció a külföldi csoportokkal? Ők örülnek, hogy eljöhetnek Felvidékre megmutatni magukat?

2018-tól a nemzetközi fesztiválok listáján a fesztivál az UNESCO védnöksége alatt áll. A CIOFF rendszerben megtalálható a fesztiválok évi listája, elérhetőségekkel, a rendezvény leírásával. Ezek alapján jelentkeznek a külföldi együttesek, vagy személyesen az ott megadott elérhetőségeken keresztül, vagy a CIOFF szlovák nemzeti szekcióján át. Évente több csoport is jelentkezik. Általában karácsony előtt már ismert a következő év együtteseinek a neve, bár a fesztivál időpontjáig ez bármikor változhat. Csak azok a biztos fellépő együttesek, akik repülővel érkeznek, hisz a repjegyet jóval az indulás előtt veszik meg. Mivel a CIOFF rendszerében működünk, ez egyfajta biztosíték a minőségre, a szervezettségre. A külföldi együttesek általában tőlünk tudják meg, hogy egy kisebbségi fesztiválon vannak. Tőlünk egy következő ország CIOFF fesztiváljára utaznak. Ez a folytonosság egyfajta minőséget és hírnevet is ad a fesztiválnak, annak ellenére, hogy az infrastruktúránk nincs kiépítve erre, mint például a myjavai fesztiválnak. A külföldiek mindig felkészülve és örömmel, némi kíváncsisággal jönnek. Pláne a messzebbről érkezők, mert mégiscsak az ún. keleti blokk egyik országába érkeznek, és érdekesek vagyunk számukra.

mennyire tartja fenntarthatónak ezt a színvonalat, amit az ONF Zselízen már kilenc éve képvisel? Meg lehet még egyáltalán ezt a szintet ugrani?

A színvonal mindig a résztvevő hazai táncegyüttesek függvénye, melyeket az egyetlen néptáncosokat összefogó szervezet, a Táncfórum, a Felvidéki néptáncosok szakmai egyesülete mozgat. Szerintem példátlan az az egészséges versenyszellem, amely az itt dolgozó, egymást segítő és egymásért „harcoló” együtteseket fogja össze. Nem kell az anyaországi szervezeteket követnünk, hisz mi magunk egy óriási csoda vagyunk az egymás iránti tiszteletben, megbecsülésben, a számunkra is idegen nyelvi közegben.  Olyan akadályokon kell néha átverekednünk magunkat, olyan feladatok és kihívások elé vannak az itteni együttesek állítva napi szinten, hogy arról könyvet lehetne írni. És mégis mindenki dolgozik, hajt, pályázik, oldja a csoportja gondjait, amikből akad tömérdek. De, amikor beöltözve kiállnak a színpadra, az ember szíve megdobban, mert ez a mi hazai valóságunk, ezek mi vagyunk. És nem kismagyarországi és nem erdélyi anyagban gondolkodunk elsősorban, hanem a sajátunkban. Mert egy bodrogközi vagy zoboralji táncanyagot a múltban egy erdélyi együttes nem vett fel a repertoárjába… nem kellett neki. Mi meg megőrülünk, ha a lányaink a forgatós táncokat eltudják sajátítani, mert a táncházakban csak ez a menő, a tuti. Hát a mi fesztiválunkon nemcsak ez, hanem főleg hazai tájegységek táncait csodálja a néző, meg persze a vendég külföldi csoportokét. Hála és köszönet a felkért rendezőknek, akik minden évben valami mással, valami újjal, valami meghökkentővel lepik meg a fesztiválra látogató közönséget. A nézőink már igénylik a minőséget, bármilyen furcsa is ezt olvasni. Kineveltünk egy igényes hozzá értő közönséget.

Mit gondol, mennyire fontos a felvidéki folklór szempontjából ez a fesztivál? Manapság egyre több iskola utáni elfoglaltság várja a gyerekeket… miért lehetséges az, hogy a néptánc 2024-ben is nagyon népszerű és egyre több településen nyílnak új együttesek?

Mit jelent a felvidéki folklór? Van egyáltalán ilyen? A fesztiválunk mindenkié. A falusi néniké, akik a Garam mentén élnek, a folyó másik oldalán, ahol még az ivóvíz sincs bevezetve, a gázról vagy a kanalizációról meg nem is teszek említést. Vagy a keleti végekről ideutazók népes csoportja, mert nekik a fesztivál, az a csupa nagybetűs fesztivál. Egyszer az egyik csoportvezető mondta, hogy azért szeretnek ide jönni, mert itt lehetnek együtt a többiekkel egy egész hétvégén keresztül mindenféle kötöttség nélkül. És ez annyira jó.

A második kérdésre nekem a meglátásom éppen más. A nyelvhatár például már városunktól lejjebb csúszott, akár elfogadjuk akár nem, ez tény. Mindenféle lehetőségek vannak a mai gyermekek előtt és a szülő mindenbe be szeretné a gyermekét íratni. Van, hogy azért, mert túl sok energiája van, s azt hiszi, ezzel majd megnyugszik s estére elfárad. A másik a tehetséges gyermek, aki bármihez fog kezdeni, mindenhol teljesít, aztán egyszer csak választani kell a sok kiváló eredmény után a hogyan továbbról. Külön csoportot képeznek azok a gyermekek, akiket mindenhová beíratnak a szülők, mert csak munkaidejük végeztével mehetnek a gyermekért. Az iskolai különórák, az érdeklődési körök mind a gyermekek számára lettek kitalálva. A néptánc ebből a mi oktatási rendszerünkből kimarad. Az igaz, hogy még 2024-ben is népszerű a néptánc mint olyan, de egyáltalán nem jellemző, hogy a Covid utáni időszakban tömegével alakulnának új együttesek. Bárcsak így lenne. De ehhez az oktatási rendszerünknek kellene megváltoznia. Nem beszélve a csoportjaink kilátástalan anyagi helyzetéről. Majd, ha egyszer úgy alakul és lesznek a mostani újgazdagokból mecénások, akkor bizonyára jobb helyzetbe kerülnek az együtteseink, a fesztiválunk, illetve az egyetemes magyar kultúránk Szlovákiában.

Esetleg elárulna valami titkot, hogy mire számíthatunk jövőre?

Nincs titok. Eddig sem volt. Csak munka volt, az viszont nagyon sok. Ha a pályáztatási rendszer marad ilyen formában, akkor nem tudom, van-e értelme az egésznek. Függetlenül attól, hogy a támogatást igaz kisebb összeggel, de megkaptuk. Addig ugyanis csak az adott szó kötelez. Ez viszont az ötnapos országos és nemzetközi rendezvényen résztvevőkre egytől egyig vonatkozik. Így lehetett jelen 967 táncos, zenész, énekes a nagyszínpadon. Így jöttek a kézműves mesterek, a piactér résztvevői, mindenki Pozsonytól Nagykaposig. Ezért is tartom jónak a kérdést. A választ azonban az Országos Népművészeti Fesztivált illetően egyelőre magam sem tudom. Aztán meg úgyis minden előre megvan írva a csillagokban. Erre mondjunk Ámen-t!

szerző: Riedly Miklós Kristóf

fotó: Puksa Mátyás Ferenc