Kiss Szilvia színművésznő rituálékról, színházról és táncról

Délután fél ötkor érkezik a művészbejárón a Komáromi Jókai Színház portájára. Nem tűnik fáradtnak, pedig egész nap esett az eső. Hét órakor kezdődik a Koldusopera, amelyben Kocsma Jenny lesz. Van egy óránk. Kiss Szilvia színművésznő az öltözőjében leteszi a táskáját. Azután a még néptelen előcsarnokban ülünk le beszélgetni.    

Mennyi idő alatt lehet Kocsma Jenny figurájába lépni?

Van egy rituálém. Leülök, bekapcsolom az aromalámpámat, és elkészítem a frizurám, kisminkelem magam. Ennyi idő elég.

Amint elkészülsz, és felteszed azt a kis cilindert, Kocsma Jenny néz vissza egy pillanatra az öltözőtükörből?

Igen. A kalapot teljesen véletlenül találtam a varrodában, azután az egyik próbán feltettem. Hatházi Rebeka jelmeztervező pedig azt mondta, marad.

A komáromi Koldusopera előadása egyszerre szól a belpolitikáról, a színház helyzetéről a társadalomban, és Bertolt Brechtről, persze. Sebestyén Aba rendező azt mondta az olvasópróbán, imádja Brechtet. Ezt át tudta adni nektek is?

Inkább azzal foglalkoztunk többet a próbafolyamatban, hogy mindez a néző számára fogyasztható legyen, hogy a néző szeresse meg Brechtet. A színész számára mindig kihívás Brechtet játszani, ki-beugrálni a szerepből. Macaveiu Blanka koreográfus rúdtáncot talált ki Kocsma Jennynek. Mekkora feladat volt megtanulni?

Előtte nem találkoztam a rúdtánccal, találtam Komáromban egy hölgyet, akihez elmentem öt alkalommal edzésre. A koreográfiát már Blankával raktuk össze a színházban. Nagyon elvarázsolt az akrobatikus rúdtánc, ahol már az erőlétet is gyakorlom, ezért a premieren külön mozdulatsorral leptem meg Blankát.

Lányotok, Gál Réka Ágota már látta?

Megnézte az előadást, nagyon tetszett neki, és büszke rám.

Ért hozzá, hiszen többszörös Európa-bajnok színpadi látványtáncban.

Általában nem mindig az a mérvadó számomra, hogy mit szól a tánchoz, hanem hogy mit gondol a színészi alakításról. Ebben az esetben és a Külváros című dráma esetében számított a véleménye a táncról is. A Táncórákat még nem látta, pedig abban az előadásban a mestere, Lenka Juhászová volt a koreográfus. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani a koreográfiára, amit ahhoz az előadáshoz készítettünk.

A büszke anya mit mond a lányáról? Akinek a fotója már ott lóg Budapesten, a Vígszínházban.

El sem merem hinni! Mindig azt mondom neki, hogy nagyon becsülje meg magát, mert már az hatalmas dolog, hogy gyakorlatra hívták a Vígszínházba, mint negyedéves színész hallgatót. Elképesztő, hogy Valló Péterrel dolgozhatott a Krum című előadásban, aki bízik benne, annyira, hogy most neki adta a Magyar Elektra címszerepét. Nagyon örülök, de nem merek túlságosan ujjongani, mert tudom, hogy amilyen gyorsan az ember felkerül, ugyanúgy le is eshet. 

Fiatok, Gál Ádám Vajk pedig Rómeó lesz a gimnáziumban.

Alig várom a bemutatót, mostanában nem láttam őt színpadon, csak kicsi színjátszóként. A nyáron együtt forgattunk a Hancsovszky-filmben, Hégli Bencével a fiaimat játsszák, Tamás, a férjem (Gál Tamás Jászai Mari- és Dosky-díjas színművész, színházigazgató a szerk.) a vádlót alakítja, Réka pedig Hégli Bence kedvesét. Izgalmas volt egy jelenetben játszani Ádámmal, és látni, milyen tehetséges. Gyönyörűen, belső szenvedéllyel játszott, közben pedig semmit sem csinált. Vonzza a film, a színpad valamiért még nem kapta el. Menedzsernek készül.

Nemrég erdélyi turnén jártál a kassai Thália Színház társulatával.

Kézdivásárhelyen, Brassóban Csíkszeredán játszottuk a Kalandot, Beke Sándor rendezésében. Brassóban egy nemzetközi színházi fesztiválon adtuk elő Márai Sándor darabját. Öt napig voltunk Erdélyben.

Mekkora kaland volt a kassai Kaland?

Beke Sándor azzal hívott fel, hogy ragaszkodik hozzá, hogy én legyek Anna. Szerettem Bekével dolgozni, és érzem, ő is kedvel engem, nem kényszerít rám olyan dolgokat, amiket nem szeretnék. Amúgy ellent mondok, makacs vagyok ezen a téren. Szeretem a Kalandot, pedig négy éve mutattuk be. Kelemen Csaba sajnos közben elhunyt. Utána nehéz volt játszani az előadást. Seress Zoltán vette át a szerepét. Amikor megint játszani kezdtük, mindig Csaba reakcióit vártam. Zolival is megtaláltuk a közös hangot. Segítettem a beugrást, mert Kádár Péter nagy szerep. Sokszor próbáltunk online és többször felutaztam Budapestre, a Vígszínházba.  Nagyon jól összeszoktunk.

Anna vagy František Langer Külváros című drámájában, ahol egy másfajta végzet felé megy a nő, akit játszol. Táncoltok is a Francit alakító Béhr Mártonnal. Jive-ot és tangót.

Szerettem azt az előadást is. Megtisztelő volt Martin Huba rendezővel dolgozni. Béhr Mártonnal nagyon élveztük a próbákat, Csenky Nikoletta táncoktatóval pedig a tangó és jive próbákat. Marcival állandóan azon agyaltunk, hogyan csináljuk meg az egyes jeleneteket. Jól egymásra hangolódtunk, mint partnerek.

Martin Huba is úgy volt a szereposztással, mint Beke Sándor, csak veled képzelte el Annát. 

Meg is lepett ezzel. Nem én játszottam volna a szerepet, de úgy hozta a sors, hogy éppen be kellett szaladnom valamiért a színházba, azt sem tudtam, hogy ott van. Meglátott, és azt mondta, te leszel Anna. Ez egy sorsszerű pálya. Jókor jó helyen kell lenni. Természetesen iszonyatosan sok munkával jár. Rengeteget kell dolgoznia magán az embernek, miközben szerencse is kell hozzá. Rengeteg tehetséges színész és színésznő van. Gyakran leesik az állam, és azt kérdezem: mikor leszek én ilyen? Miképp nőhetnék oda, ahol ő tart?

Húsz éve vagy a pályán. Még téma nálad az ilyesmi?

Mégpedig fontos téma. Minden új szerepnél remegek, megtalálom-e a karaktert, elő tudom-e kaparni, fogom-e látni magam előtt. Szabadidőmben is elképzelem, hogy néz ki, hogyan jár, miféle gesztusai, pótcselekvései vannak, milyen lehet a magánéletben. Úgy érzem, ha csak egy részét ragadom ki, nem tudom megmutatni a színeit. Akkor meg minek?

Zsűrizni is jársz. Legutóbb Szentpéteren, a Kossányi Napok szavalóversenyén voltál ítész.

Hetvenöt alapiskolást zsűriztünk Matusek Attilával. Nagyon élveztük. Sokszor készítettem fel a gyermekeimet szavalóversenyre. Többször kértek, hogy készítsek fel idegent is, ám valamelyik gyermekem éppen szavalt, és nem vállaltam, nehogy azt gondolják, hogy a gyermekeimmel eleget foglakozom, máséval meg nem. Nagyon értékelem, ahogy a pódiumra jönnek a tanulók, helyettük is izgulok. Láttam magam, hiszen annak idején én is így izgultam. Látva a tanító néniken, ahogy mondták a szöveget, mert én is előre mondtam a gyermekemnek a szöveget, annyira izgultam értük, szerettem volna segíteni. Most a Virágunkkal éljük meg ezeket az értékes pillanatokat.

Matusek Attila a partnered A beszélő köntös című zenés játékban. Lestyák Mihály Cinnája vagy. Színes skálán mozog a szerep.

Nemrég játszottuk a Miskolci Nemzeti Színházban. Cinna szerepében valóban minden benne van. Szeretem Laboda Róbert dalszövegeit, a dallamvilágot, amit kitaláltak Lakatos Robi és férjem, az előadás rendezője. Minden jelenetet végignézek a takarásból. Néha olyan hangosan nevetek, hogy rám szól az ügyelő, hogy maradjak csendben, de nem tudnám némán nézni , hiszen az az öröm, ahogy játsszák a szerepeiket a többiek, magával sodor. Olyan előadás, amelyben mindenki szurkol mindenkinek és ezt a tömör örömöt nagyon jó látni. Apró töredékeket láttam otthon, amikor Tomi a rendezésre készült, de én mindig az olvasópróbán szeretek találkozni a példánnyal.

A férjed rendezte a Csavar Színház és a Veszprémi Petőfi Színház koprodukciójában készült, Mark St. Germain Táncórák című drámáját, amely az autizmusról szól, és megtekinthető lesz bérletben a Komáromi Jókai Színházban is.

Sengát játszom, egy olyan lányt, akinek mindene a tánc volt. Kétoldali keresztszalag-szakadása van, operálni sem tudják. A fiam komáromi ortopédorvosát, Kollár doktort kértük meg, hogy adjon szakmai tanácsot, hogyan mozogjak a lábmerevítőkkel, hogy milyen fájdalmat érez olyankor az ember, milyen szabadságot és korlátokat ad a test ilyenkor. Kiskoromban táncos szerettem voltam lenni. Rendkívül hálás vagyok ezekért a szerepekért. A mi előadásunkban a rendező azt is megmutatja, milyen volt Senga, amikor még táncolhatott. Szabó Viktorral, aki Evert alakítja Hetényen, a Csavar-csűrben próbáltunk, hiszen az előadás koprodukcióban jött létre a Csavar Színházzal, a főpróbahéttől dolgoztunk Veszprémben. Nagyon szerettünk együtt dolgozni, Tomi,Viktor és én nagyon inspiráltuk egymást .A Csavar-csűrben alkottuk meg Senga táncát Juhászová Lenka koreográfussal. 

Amikor véget ér egy előadás, ma este éppen a Koldusopera, leveted a jelmezt, és mész haza kenyeret sütni?

Amikor fiatalabb voltam, annyira bele tudtam magam lovalni egy szerepbe, hogy azt hittem, akkor játszik jól az ember, ha utána napokig szomorú. De ez nem igaz. Kell a Brechti kilépés, belépés! A nyáron Tomival forgattunk egy szlovák filmet, amiben egy anyát játszom, és volt olyan forgatási napom, amikor minden jelenetben sírnom kellett. Szóltak, hogy biztosan fog kelleni műkönny. Egyszer sem kellett. Amikor azt mondták, élesben megyünk, jött magától, olyan erősen koncentráltam. A felvétel után már tudtam nevetni, és ez így van a színpadon is. Ott bele kell halni az alakításba, de ha meghajolsz, és még órákon át benne maradsz az érzésben, nem jó, mert tönkreteheti a lelkedet. Hegedűs Gézát kérdezték egy interjúban erről, és azt mondta, amikor hazaér, az ajtó előtt a lábtörlőben megtörli a lábát, belép az otthonába, és akkor már önmaga. Előadás után nem szeretem ledobálni a kosztümöt. Úgy érzem, hogy az ember, aki sürög-forog körülöttünk, mossa a kosztümöt, varrja, ahol kell, nem ezt érdemli. Meg kell becsülnünk a háttérmunkások nagyon nehéz, bár láthatatlan munkáját. Ezért van egy rituálém az előadás után is. Szépen elrakom az aznap esti jelmezemet, megsimogatom, és elbúcsúzom tőle. Ekkor már haza tudok menni, mert az már egy másik érzés. Akár kisírtam a szemem, vagy a szerepem szerint végigszórakoztam az előadást.

Bárány János

Fotó: Dömötör Ede