Néhány napja egy igazán remek várlátogatásban volt részem! Nemcsak a már felújított, illetve az átépítésre váró részeket nézhettem meg a Komáromi várban, hanem több százévnyi történelmet is fogyaszthattam, s mindezt a legklasszabb, legmókásabb, leghatásosabb előadásba csomagolva. Sok minden elhangzott: szóba jöttek a törökök, akik ádáz módon ágyúzták a várat. A napóleoni seregek, akik csak outfitben különböztek a lófarkas janicsároktól: ők is előszeretettel lőtték gyilkos golyóikat Komárom falaira.

A városlakók mindeközben? Bátor ellenállásuk során kicsit félve, kicsit talán remegve remélték, hogy a pompásan tervezett és épített erős falak ellenállnak a támadók fegyvereinek. Ha csak sejtették volna, hogy évszázadokkal később jön majd egy hatalmas erő, mely bentről remegteti a téglát, követ, lehet bátrabban kiálltak volna a falakra, s lefitymálóan kiáltották volna az ellenségnek: semmik vagytok Azahriahhoz képest!

Távol álljon tőlem, hogy belezavarodjak a történelembe, és összemossam a múltat a jelennel. Hiszen a törökök és a franciák bevenni jöttek a Komáromi várat, Magyarország jelenleg legnépszerűbb énekes előadóját viszont tárt kapuk fogadják. Bár tény, hogy ő is bevételre készül: a felvidéki közönség szívébe kíván maradandó, lelkes éket verni. Noha – ebben egészen biztos vagyok – a három estén egymás után az Arénát megtöltő koncertsorozat közönségét dagasztotta az itteni jelentős rajongótábor is.

„Én sem értem, mit beszél. De futás közben el sem tudnék képzelni mást, aki a fülembe harsogjon. Pontosan abban a ritmusban szól a zenéje, ami kell nekem ahhoz, hogy büszke legyek magamra, mikor szinte félholtan leesek a fűbe”

– világosított fel egy jó barátom, aki rendszeresen koptatja futócipőjét a Vág folyó töltésének pompás kerékpárútján. Bevallom, külön még sosem kerestem rá Azahriah dalaira a videómegosztókon, annak ellenére, hogy ismerőseim közül többen is mondták: azért szinte behatárolhatatlan, mivel több zenei stílust is képes egyszerre ötvözni. Nos, tény, hogy kellemes meglepetéssel kiáltottam fel, amikor egyik pillanatban reggae, a másikban pedig zúzós rock áradt ki a hangfalaimon, miközben még mindig ugyanazt az Baukó Attilát (Azahriah) hallgattam.

Nem titkolom: kíváncsi vagyok! Kíváncsi, hogy miként veszi be az énekes a Komáromi várat. Mert városunk büszkesége szilárdan hirdeti, hogy sem csellel, sem erővel, de mi a helyzet a zenével? Az őrjöngő közönséggel? A lábdobogással és a süketítő tapssal? Mi a helyzet azzal a közel 4500 lelkes rajongóval, akiket ember és várvédő legyen a talpán, aki megpróbál biztonságos távolban tartani a színpadtól!

Pontosan egy hónap múlva kiderül! Augusztus 3-án, 20.00 órakor a Komáromi Központi Erőd területén Azahriah beleordít majd a mikrofonba: jóóó estét, Komárom! Aztán megelevenednek az ágyúzások, földrengések, minden, amit Komárom már oly sokszor átélt. Csak most nem rombolás lesz a vége, hanem több ezer boldog arc, másnap több ezer rekedt torok. Hajrá, Komárom!

fotó: Azahriah fb-oldala