XVIII.

Az Erősség Lelkét várjuk. Vagyis: bevallottan gyengék vagyunk. Egy olyan világban, ahol már a bölcsődétől arra tanítják az ember gyerekét, hogy erősnek kell lenni. Hogy nem elég versenyezni – győzni kell. Muszáj hajtani és többet, mindig többet kell elérni. A gyengeségnek pedig még a látszatát is kerülni kell: különben a többiek kiszagolják és villámgyorsan lecsapnak.

„Varangyos béka” világban élünk: a pénz és a karrier, a menő cuccok, a háromperces hírnév meg a (bocsánat, nem írhatom másképp) nagyszájú pofázás felfújja az embert, s hamar megszokja, hogy elég nagynak látszani ahhoz, hogy boldoguljon. Ha pedig nem megy, és ha valaki mégsem képes felvenni az élettépő és idegölő ritmust – akkor jönnek az igekötők: le…, ki…, el… Lemarad, kiesik, elhullik.

Egy ilyen világban várjuk az Erősség Lelkét. Bevallottan gyengén. S még csak nem is azért, mert elegünk van már a vesztes-létből vagy ebből a gyengeségből. Nem akarunk beállni a sorba. Nem azért kell az Erősség Lelke, hogy „legalább ugyanolyan” erősek legyünk…

Azért várjuk az Erősség Lelkét, mert képesek vagyunk befogadni. A virág sem sem pusztán azért kezd pompázni, mert élteti a nap, a föld és az eső. Ezek nélkül valóban hervadt maradna és fakó, ám kellenek hozzá a részei: a gyökere, a szára, a szirmai… Ezekkel képes befogadni a napot, az esőt, felhasználni a földet. Valódi titka a befogadás ereje. Mi is felismertük az ürességünket.

Meguntuk a pótszereket. Valódi megoldásokra vágyunk. Végre dönteni szeretnénk azokban a dolgokban, amelyekben eddig nem volt elég erőnk és merszünk. Nem „látszani” akarunk valaminek, hanem tényleg „lenni”. Nem mi akarunk erősek lenni, másokat szeretnénk felerősíteni. Azért akarunk az Erősség lelkével erősek lenni, hogy aztán képesek legyünk lemondani.

A fiatalok a különféle interaktív játékokból jól ismerik az „upgrade” fogalmát. „Megnőni, felnagyítani, felminősíteni, előbbre lépni, felfrissíteni, feljavítani”: valami ilyesmit jelent. Figyeljük meg: szinte minden értelmezésben ott szerepel az irány: „fel”…

Erre vágyunk és ezt várjuk: a Lélek „upgrade”-jét.

„Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.

Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!“

Fotó: pixabay