A taliándörögdi Szűz Mária Neve-templom plébánia épületének nagytermében ülünk, kellemes hűvösben, amit az épület vastag falai biztosítanak. A hosszú asztal körül csak két szék foglal: az egyiken én fészkelődöm, a másikon pedig interjúalanyom, Szőke András, aki épp serényen rajzol egy citromdisznót az általa még 2005-ben kiadott Fejbenfilm című könyv lapjára. Ó, nem rongálás esete forog fenn, hanem egy régi kívánságom teljesül a dedikálással. Rendhagyó interjúba vágunk bele: az asztalon békésen elfér egymás mellett a Szabad Újság és a Mária Rádió diktafonja. Itt elektronikus olvasmányként, ott pedig az éteren át nyílik majd betekintés az Ősök háza mindennapjaiba.

Fejbenfilmből fejbenkert

Tizennyolc év telt el azóta, hogy Szőke András megírta a könyvét, melynek ötletét egy házaspár vetette fel: szívesen láttak volna egy játékos formában megszerkesztett történelemkönyvet. Azóta rengeteg esemény történt az Ősök háza táján, melyek mindegyike megérdemelné, hogy papírra vetődjék az utókor számára. András mégsem elsősorban ebben gondolkodik, inkább a flóra mozgatja alkotói fantáziáját.

„Ha most írhatnék egy könyvet, rengeteg minden lenne benne a régi népi gyógyászatból, a virágos-, füves- és gyógynövényes kertekből. Szívem szerint Lippay János, A posoni kert című munkájához hasonló művet készítenék. Ezt is mondhatnám fejben filmnek vagy fejben álomnak, mivel nincs olyan pályázati hátterünk, mely forrást biztosítana egy ilyen kiadványhoz. A kedv, a szándék megvan, de mindaz, ami az Ősök házában történik, ezt Illés atyával és a kollégáimmal együtt szabadidőnkben végezzük, önkéntes alapon”

– meséli András.

De mi is pontosan az Ősök háza?

„Több, mint 20 éve, hogy egy nagyon hosszú ideig nem használt épületegyüttes, illetve a hozzá tartozó terület újra megtelt élettel. Ez a taliándörögdi Római Katolikus Egyház plébániája, mely eleinte a Művészetek Völgye tíznapos rendezvénysorozat egyik udvara volt: helytörténeti előadásokkal, tárgyi anyaggyűjteménnyel. Mivel az épületegyüttes akkor még rosszabb állapotban volt, így csak korlátozottan tudtuk használni, ám már ekkor sem volt ritka, hogy az udvaron akár kétezer-ötszázan is megfordultak, kíváncsian az általunk prezentált műsorokra. Apránként dolgoztunk Illés Sándor atyával az épület rendbetételén, elmondhatom, hogy mára már majdnem teljes egészében készen vagyunk a munkálatokkal. Említettem a fesztivált, az abban való aktív közreműködésünket.

Nem titok, hogy az Ősök háza udvara, illetve színpada is otthont adott már tömegeket vonzó koncerteknek, de azt láttuk, hogy ez a ligetes, ősfákkal, gyógynövénykerttel létrehozott hely nem ezeket a tomboló programokat vágyja, kéri, hanem inkább finomabb megközelítést. Az Ősök háza nem nagy, sok embert csalogató, hangos rendezvények megtartására jött létre, sokkal inkább a személyes együttlétre. Van ugyan közösségi tere, de alapvetően egy katolikus környezetről beszélünk, tehát inkább mikroszíntérnek tervezték. A fesztivál ideje alatt gyakran tapasztalunk zsúfoltságot a plébánia épületben, illetve annak egyes kiállító termeiben is, de Illés atyával pont azt kívántuk és kívánjuk ma is elérni, hogy megmaradjon ez a kisebb léptékű, akár pár személyes jelenlét, mert akkor koncentráltabban tudnak működni a kérdések, illetve az azokra adott válaszok.

Témaválasztásában, formavilágában, szellemiségében a hely aránylag szokatlannak mondható, mert ugyan a római katolikus plébánián vagyunk, mégis évek óta törekszünk egyfajta ökumenikus megjelenésre. Teret biztosítottunk már a református, az evangélikus közösségnek, sőt nemegyszer buddhista szervezetek is megjelentek nálunk, mindemellett az izraelita vallás is képviseltette magát. Olyan fura színtérnek nevezném magunkat, ahol a lelkiség kapcsán igyekszünk ezt a témát minden lehetséges oldalról nyitottá tenni.

Berendeztünk egy pajtamúzeumot, ahol rengeteg konyhatechnikai- és mezőgazdasági eszköz van. Azért hoztuk létre ezt a kiállítást, azért gyűjtjük ezeket a tárgyakat, hogy őseinknek, a régi magyaroknak az életét úgy tudjuk megmutatni, hogy valóban nyomat hagyjon az érdeklődőkben. Hiszem, hogy az egyes eszközök kipróbálásának lehetősége teljesen másként hat a látogatóra, más az üzenet, másként jelenik meg a történelem.”

Osztályfőnöki órák és öngondoskodás

Az előadássorozat, mely a Művészetek Völgye alatt zajlik, azért osztályfőnöki óra címmel működik, mert így talán szakmailag nem annyira számon kérhető, ha egy építészeti, stilisztikai, történelmi, néprajzi, zenetörténeti megközelítés zajlik, hanem ez inkább kötetlenebb beszélgetés, monológ, mese, történet, reggeli vagy éppen délutáni tálalásban. Lehet, hogy szakmai szempontból nem annyira precízek ezek a találkozók, de talán abból kifolyólag, hogy Szőke András mozgóképekkel, filmekkel foglalkozik manapság is, ez a maga játékosságával segít a látogatóknak közelebb kerülni az adott témákhoz.

„Az osztályfőnöki órák üzenete, hogy miután hazamennek, tekintsenek másként az elődök üzeneteire, hiszen mindaz, amit ma használunk, ami nélkül talán már el sem tudnánk képzelni a mindennapjainkat, csakis az elődeinknek köszönhető.

Azonban a fesztivál csupán tíz napig tart, így sokszor felmerült már a kérdés, hogy mi történik az Ősök házában a maradék 355 napban. Igyekszünk mindig nyitottak lenni és megfelelni Már ebben az évben is sok megkeresés érkezett nyugdíjas csoportoktól, többnyire húsz-negyven fő érkezik, és az öngondoskodás témakörében tartunk előadásokat. Igyekszem megmutatni azokat a praktikákat, amit használhatnak, hogy a családban az időskor ne teher legyen vagy elbúcsúzás, hanem annak a hatalmas tudásanyagnak a lehető legteljesebb átadása, mely az idősek birtokában van. Ezen kívül Illés atyával berendeztünk egy híradástechnikai múzeumot, illetve létrehoztunk egy analóg rádióstúdiót is. Az atya minden héten szentmiséket közvetít élőben, én pedig hetente egy-egy kis programot készítek a Mária Rádió hallgatóinak”

– hangsúlyozta Szőke.

Kongói politikustól a földieper ecetig

„Az első kapcsolódási pont az életemben a természetgyógyászathoz még gyermekkoromból jön, ugyanis szentesi születésű vagyok, és a Pólya utcai házunk mellett volt egy Áfész szövetkezeti gyűjtőhelyszín, ahová be lehetett vinni és le lehetett adni az erdőkben, mezőkön gyűjtött gyógyfüveket, gyógynövényeket, de nem volt ritka a kecskebéka, az orvosi pióca vagy éppen az éti csiga sem. Folyamatosan érkezett a hársfa, a bodza, a kamilla. Mivel sokat segédkeztem ott a nyári időszakban, így egyre szorosabb kötelék kezdett kialakulni bennem a természet házipatikájával.

A rendszerváltozás évében elkezdtem érintéses technikákkal foglalkozni autodidakta módon, ez a második kapcsolódási pont: különböző masszázstanfolyamokat látogattam, miközben Budapesten a Lumumba utcai (ma Róna utca, korábbi nevét Patrice Lumumbáról, a meggyilkolt kongói politikusról kapta) Filmgyárban rendezőként dolgoztam.

A harmadik pont pedig az a rendkívül gazdag és izgalmas könyvtáranyag, melyet a dörögdi plébánián szolgálatot teljesítő papok hagytak hátra. Külön kiemelném Szalai Miklós, halimbai gyógyfüves esperes munkáit és Zelenyák János katolikus atya művét, A gyógynövények hatása és használata című, ma is rendkívül aktuális könyvet. Zelenyák János egyébként felvidéki volt, Lekéren szolgált plébánosként, volt országgyűlési képviselő, a szegények gyógyítója jelzővel is illették.”

Kollégáival, Nemes Orsolyával és Körmendi Gáborral igyekszenek népszerűsíteni Magyarországon a gyógynövény kultúra fontosságát. Annak a gyógyászatnak a gyökerei, melyről manapság beszélhetünk, az ezerkettőszázas évekig nyúlnak vissza, amikor megalakultak a monostorok és a kolostorok, ahol gazdálkodtak, gyógyítással is foglalkoztak. Mivel annak idején hűtőszekrénnyel még nem rendelkeztek, minden lehetséges módszert be kellett vetniök a termények tartósítására, és így jutunk el a fermentáláshoz, illetve a házi ecetekhez, melyek lassú, úgynevezett orleansi érlelésűek.

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány terményt, amiből bárki, akár otthon is elkészítheti a saját ecetét: földieper, sárgabarack, őszibarack, szilva, alma, körte (ezeknek vad formáik is), mindenből, ahol az erjedés létrejöhet, tehát természetes cukrot tartalmaz. Készíthető azonban fűszernövényekből is: kakukkfűből, rozmaringból, mentából akár, amelyeknek nincs az erjedés megindításához szükséges cukortartalma, viszont ezekben az esetekben mézes áztatással tudjuk beindítani a folyamatot, a végeredmény pedig igazán fantasztikus lesz. Úgy lehet megkülönböztetni a nagyipari ecetet (mely teljesen más kémiai eljárással készül) a házi készítésűtől, hogy az iparinak mindig van egy pici utóíze, egyfajta szúró íz a nyelv hátsó részében.

Az ecetek egyik legfontosabb szerepe abban rejlik, hogy ezek élő anyagok, élő baktérium közeg, és a szervezetbe bejutva, azzal együttműködve állandóan átalakítást és bontást végeznek. S mivel teljesen természetesek, tehát nem ipari körülmények között előállított, semmilyen oda nem illő vegyületet nem tartalmaz, a házi ecet fogyasztása csak hozzáad a szervezet megfelelő működéséhez, semmiképp nem árt neki. Az eceteken kívül készítenek hidegen sajtolt olajakat is, gyógyteákat, fűszerolajakat, illetve illóolajokat párolnak le.

Természetesen átestek az iskolabetegségeken: ki kellett tapasztalniuk, melyik gyümölcs vagy növény hogyan reagál, melyik meddig erjed, milyen erőssége lesz. Szőke András mégis arra biztat mindenkit, hogy kísérletezzen. Szerezzen be megfelelő mennyiségű gyümölcsöt, készítse elő, és hagyja, hogy saját otthonában, kevéske idő ráfordításával jöjjenek létre azok a természetes gyógymódokat képviselő ecetek, melyekre már őseink is építettek, melyek sok betegség vagy tünet kezelésében játszottak kiemelkedő szerepet. Ahogyan az Ősök házával kapcsolatban is elmondható: érdemes figyelni, kutatni őseink életét, mindennapjait, mert az üzenetek mindig tisztán átjönnek, és megkapjuk a válaszokat az égető kérdéseinkre.

fotó: a szerző