Miért nem tudja saját választói bázisát elégséges mértékben megszólítani a Magyar Szövetség? Mi múlott a magyar párt vezetésén és mi a párt alsóbb struktúráit képviselő párttagokon? Miért járnak tévúton azok, akik csupán néhány tényezőre szűkítik le a Magyar Szövetség választási kudarcának okait? Öllös László politológussal elemeztük a Magyar Szövetség európai parlamenti választáson elért eredményeit. Interjú.

Talán még a Magyar Szövetség politikusai, illetve jelöltjei sem lehettek teljesen biztosak abban, hogy meglesz az EP-mandátumot érő öt százalék. De azt is nagyon kevesen gondolták, hogy a magyar párt mindössze 3,88 százalékot szerez a szlovákiai EP-választáson. A papírforma nem ezt mutatta. Egyetért?

Egyetértek. De vizsgáljuk meg, hogy miből is következtethettünk erre a papírformára! Természetesen azon túl, hogy volt egy társadalmi elvárás az öt százalék elérésére, leginkább a közvélemény-kutatásokból. Mint ismert, ezek hagyományosan alulmérik a Magyar Szövetséget, most azonban azt láthattuk, hogy valamivel többet mértek a magyar pártnak, mint amit aztán a választáson elért. A korrektség jegyében tehát szögezzük le, hogy ezúttal a másik irányba tévedtek a közvélemény-kutatók – legalábbis nagy részük.

A Magyar Szövetség tehát most még csak erre sem foghatja. Ahogyan arra sem, hogy országosan olyan nagyon magas lett volna a választási részvétel.

Az elsőrendű probléma nem a magas országos részvételben keresendő, hanem abban, hogy a magyarok részvétele rendszeresen elmarad az országostól. Méghozzá jócskán. Ez történt most is. A járási adatokat már részletesen ismerjük. Véleményem szerint azonban ezek az adatok csalóka képet mutatnak. Ugyanis a vegyes lakosságú járásokban az eddigi adatok alapján az feltételezhető, hogy az ott élő szlovákok nagyobb arányban mentek el választani, mint az ott élő magyarok. Azaz szerintem még ezektől a járási – átlagolt – adatoktól is alacsonyabb a magyar részvétel.

Mi ennek az oka?

Számos oka van. Azok a kommentárok, amelyek közvetlenül a választások után megjelentek, egy-két, legfeljebb három okkal igyekeznek megmagyarázni ezt a jelenséget, illetve a Magyar Szövetség kudarcát. Ezek a magyarázatok szerintem azért tévesek, mert nem egy-két oka van ennek, hanem jóval több. Éppen ezért ebben az esetben a leegyszerűsítés téves útra visz. Átfogó elemzésre van szükség. Egy olyan kiterjedt és részletes elemzésre, amely számba veszi az összes felismerhető okot és azoknak az együttes rendszerét is. Tehát nemcsak külön-külön az egyes okokat, hanem azt is, hogy ezek miként állnak össze egy rendszerré. Ezt a feladatot nem lehet megspórolni. Ezeknek az okoknak a nagy része egyébként már az elmúlt választások után is megjelent a sajtóban. A baj az, hogy a Magyar Szövetség vagy semmit sem kezdett velük, vagy alig valamit. Ez a fő probléma.

Nagy részükre tehát már eddig is meg lehetett volna találni a megoldást?

Így van, hiszen ezekre a problémákra vannak megoldások. A magyar szavazatokra hajtó Szövetség sikerének ugyanis a legeslegfontosabb feltétele adott: van elég számú magyar szavazó Szlovákiában. Még nagyobb baj akkor volna, ha nem volna elég. Ebben az esetben valóban el lehetne gondolkodni arról, hogy van-e még tere az önálló magyar politizálásnak. Ez a feltétel azonban teljesül: messze öt százalék felett van a magyarok aránya az országban. A kérdés az, hogy a magyar párt meg tudja-e szólítani a magyar választókat. A válasz: nyilvánvalóan nem. Pontosabban nem eléggé. Van egy törzsválasztói bázis, de az nem teszi ki az öt százalékot.

A többit pedig nem tudják megszólítani. A legfőbb tartalék szerintem nem azoknak a körében van, akik szlovák pártokra szavaznak, hanem azokéban, akik nem mennek el szavazni. Akik nem szavaznak sem ide, sem oda. Vagyis, akik otthon maradnak. Ezeknek a jelentős részét meg kellene tudnia a magyar pártnak szólítania és akkor nem lenne probléma. Szemmel láthatóan ez nem megy és nincs is részletesen kidolgozott stratégia erre. Pedig hát lehetne…

Mit lehet erről a társadalmi csoportról tudni? Kik ők és miért nem mennek el szavazni?

Ők azok, akik a politikából kiábrándultak. Vagy akiket már nem érdekel a politika. Akik már nem hisznek senkinek és akiknek komoly személyes gondjaik – elhelyezkedés, megélhetés stb. – és csalódásaik vannak. Ezeket az embereket csak úgy lehet megszólítani, ha az ő kiábrándultságuk okaira adunk választ és kínálunk perspektívát. Ezért szükséges az, hogy konkrét ügyekkel foglalkozzon egy párt. De nemcsak abban az értelemben, hogy reagáljon a napi politika történéseire, hanem abban az értelemben is, hogy ő maga legyen aktív. Saját maga álljon elő új kezdeményezésekkel, új javaslatokkal – mégpedig olyan minőségben, hogy ezek megkerülhetetlenek legyenek.

Mit kellett volna másként csinálnia a kampányban a Magyar Szövetségnek ahhoz, hogy ezt a csalódott társadalmi csoportot elérje?

Éppen ennek a kérdésnek a megválaszolásához kellene kidolgoznia a pártnak azt a részletes és átfogó elemzést, amelyről az imént beszéltem. Ennél konkrétabb már csak azért sem szeretnék lenni, mert nem szeretnék ugyanabba a hibába esni, mint azok, akik a Magyar Szövetség eredménytelenségét legfeljebb néhány okkal magyarázzák. Ahogy már mondtam: itt okok sorozatáról van szó, amelyek együttesen is alkotnak egy rendszert. A magyar párt szempontjából most az a legfontosabb, hogy adjon magának időt arra, hogy a kedélyek lecsillapodjanak. Csak ezt követően lehet higgadtan és kritikusan megvizsgálni azt, hogy mi minden nem történt meg az elmúlt években.

Csak ismételni tudom magam: a legfőbb kérdés az, hogy miközben van elegendő számú magyar választópolgár, a Magyar Szövetség miért nem képes arra, hogy ezt a bázist elégséges mértékben megszólítsa. De hogy valami konkrétabbat is mondjak: ez nemcsak a pártvezetés sara, hanem az egész párté. Tehát nemcsak a pártvezetők végezték rosszul a munkájukat, hanem a párt jelentős része sem úgy működik, ahogyan kéne. Jól látni ezt azon, hogy az önkormányzati és főleg a megyei választások kiváló eredményt hoztak. Ezeknél ugyanis a párttagság belevetette magát a munkába. Az országos választásokon ez a tagság kevésbé mozdul meg – persze tisztelet a kivételnek!

Hogyan értékeli a Magyar Szövetség választások utáni kommunikációját? Mintha teljes lenne a pártvezetésen a csalódottság és a tanácstalanság.

A tanácstalanság és az elkeseredettség ebben a helyzetben érthető, hiszen a választás kudarccal zárult. Ez tény. Ehhez azonban hozzájárul, hogy vannak olyan újságírók és sajtóorgánumok, amelyek minderre rátesznek még egy lapáttal és minden sikertelenség után igyekeznek a Magyar Szövetség vélt belső konfliktusait felnagyítani és felerősíteni. Ők azok, akik abban érdekeltek, hogy ilyen formában önálló magyar politizálás a jövőben ne legyen.

Az, hogy az elnökválasztás második fordulójában a Magyar Szövetség Peter Pellegrini támogatására szólította fel a szavazóit, éles vitát eredményezett a szlovákiai magyar sajtóban és a társadalomban. Mit gondol, a pártnak ez a döntése mekkora szerepet játszhatott ebben a mostani kudarcban?

Csekély mértékben játszhatott csak szerepet, hiszen két – alapvetően – különböző témáról és választásról volt szó.

Mennyire nehezíti meg a Magyar Szövetség dolgát, hogy jelenleg két olyan párt (a Smer és a PS) uralja a szlovák politika színterét, amelynek igazán egyikéhez sem tud a magyar párt „természetes módon” kapcsolódni – miközben ezt a párt szimpatizánsai így vagy úgy, de elvárnák.

Egyetlen fő oka van ennek. Nézzük csak meg ennek a két pártnak a programját, illetve vezető személyiségeinek nyilatkozatát, és vessük össze ezeket azzal a dokumentummal, amit a szlovákiai magyarok minimumának szokás nevezni! Mit látunk? Azt, hogy ez a két párt és ezeknek vezető politikusai ettől a minimumtól nagyon messze vannak. Pedig ez az alapdokumentum csupán azt a feltételrendszert sorolja fel, amely minimálisan – hangsúlyozom még egyszer: minimálisan – szükséges ahhoz, hogy Szlovákiában a magyarok megmaradhassanak magyarnak. Az az álláspont tehát, amelyet mind a Smer, mind a PS képvisel, a szlovákiai magyarok megmaradását nem garantálja. Sőt: azt a jelenlegi helyzetet állandósítja, amelyben a magyar közösségnek komoly gondjai vannak.

fotó: Öllös László archívuma