Disznóság! Hogy júniusban fázni kelljen. Vastag pulcsiban meg kabátban is éppen, hogy nem didergek. Langymeleg nyári este helyett felhős ég, néha kellemetlen, tűszúrás szerű esővel. Persze, mondhatnánk, hogy ez olyan összebújós idő. Végül is a székek közel vannak, a padokon meg eleve könnyű a simulás. Kultúra is van hozzá: a falak árnyékában szénabálákkal és kerítéssel berendezett színpad, kicsit fázós színészekkel. Ez csak a teleobjektívvel készített fotón látszik. Mármint a libabőr. Liba a malacok, juhok, szarvasmarhák és tyúkok között. Nyúl már nincs. Lassan galamb, szamár és ló sem. Disznóság! Hogy már megint a disznók a nyerők!

Tóth Gábor (TóGa) és Miklós László rendezők már megint kitaláltak valami szokatlan. A színházkedvelő közönség, azon belül is a diákszínjátszásért is rajongók még emlékezhetnek a tavalyi sikolyokra. Az 58. Jókai Napok díjkiosztójára, mikor a MEG+intszéplesz Diákszínpad bezsebelte a fesztivál fődíját.

Tavaly a Komáromi vár falait, sötétségét, homályát, pókhálóit, porát használta díszletül a társulat. És én tisztán emlékszem, hogy a rendezőpáros felhívta a figyelmet, hogy az erődben a hőmérséklet jóval alacsonyabb, mint a nyári melegben fürdő művelődési központ környékén. Tehát a pulóver, kabát, esetleg pléd kifejezetten hasznos tud lenni.

Mi történt idén, az 59. Jókai Napok első napjának estéjén? Nos, a megnyitón Csengel Mónika, a fesztivál főszervezője figyelmeztette a közönséget, hogy pulóverrel, kabáttal, esetleg pokróccal készüljenek. Gyanítom, ha szkafanderes vagy búvárruhás lett volna a felhívás, akkor is ugyanakkora tömeg gyülekezett volna a Marianum Egyházi Iskolaközpont udvarán, mint anélkül. Hát persze: a tavalyi fődíjas csapat mindig nagy népszerűségnek örvend! A közönség oldalát szúrja-fúrja a kíváncsiság, mit találtak ki idén?

„Jószágország ’24” című zenés tragikomédia Geroge Orwell Állatfarm című regényének motívumai alapján

– állt a programfüzetben, hozzá kis ismertetővel.

„George Orwell Állatfarmjának története közismert. Egy diktatúra kiépülésének irodalmi parabolája. A mi Jószágországunk története nem közismert. Igaz, nem is élünk diktatúrában. Ezért nem is egy diktatúra mindennapjairól szól az előadás. Hanem arról a furcsa (jobb híján nevezzük így:) demokráciáról, amelyet egy ideje működtetni próbálunk. Miközben folyamatosan bántjuk egymást.”

Az Állatfarm – állítom – alapmű. Nagyon sok történelmi tényre, országok, társadalmak hozzáállására, miértekre, hogyanokra ad érthető, megdöbbentő válaszokat. A Tóth Gábor és Miklós László vezette MEG+s(z)avaztuk Diákszínpad pedig mesterien forgatta a szavakat, a jeleneteket, használta a fekete és a szürke humor ötven árnyalatát, hogy a közönség kellően meg legyen dolgozva az irónia bokszkesztyűjével.

Erős alapmű, kiváló dramaturgia, ütős kivitelezés. És egy átdidergett, tenyérbe lehelgetős este, hazafelé sötét gondolatokkal, rendszerváltó titkos tervekkel. Meg a fogak között morzsolgatott dühös-csalódott helyzetfelismeréssel, a napi politikai, társadalmi megkerülhetetlen ténnyel: mindig a disznók győznek! Mindig és csak a disznók járnak jól!

fotó: a szerző