Mármint Zsélyi (Koch) Aladárnak, a magyar aviatika úttörőjének, aki 141 évvel ezelőtt, 1883. december 12-én született a Nagykürtösi járás egyik Ipoly menti településén, Bussán. Egyes kiadványok, cikkek viszont a szomszédos Csalárt jelölik meg szülőfalujának. Amit biztosan tudni lehet, hogy a 110 éve, 1914. július 1-jén, Budapesten elhunyt repülőpilótát Csalárban helyezték örök nyugalomra szülei sírja mellé.

Középiskoláit Losoncon végezte, majd 1901-ben a budapesti Műegyetem gépészmérnöki karára nyert felvételt. Zsélyit itt érintette meg a „repülés szele” és annak műszaki vonatkozásai – olvasható a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány Zsélyi Aladárral foglalkozó publikációjában. A közlekedési múlt emlékeinek megmentésért létrehozott alapítvány fő célja a magyar műszaki, kiemelten a közlekedési emlékek feltárása, megmentése és népszerűsítése.

Ezek közé tartozik Zsélyi Aladár munkásságának bemutatása is. Mint a kiadványban olvasható, a repülőgépein számos saját megoldást alkalmazott. Nevéhez fűződik annak a kormányműnek a kialakítása, melynek segítségével a repülőgép valamennyi irányban mozgathatóvá vált. Ő alkalmazta elsőként a rugózott futóművet és a kerekek közé szerelt csúszótalpat, mely szerencsétlenebb leszállásoknál megvédte a gépet a durva sérülésektől.

Első repülőgépe a „Zsélyi I.” volt, amely 1910 februárjában készült el. Az egyfedelű gépbe 30 LE teljesítményű, francia gyártmányú motort épített. A gép légcsavarja viszont már magyar gyártmányú volt. A kis repülő 1910. március 15-én emelkedett a levegőbe, de rövidesen megsérült, ezért tervezője „Zsélyi II.” néven teljesen újjáépítette. Repülőgépeinek építésében és azok berepülésében Kvasz András is közreműködött.

Harmadik gépét, mely a „Zsélyi III.” nevet viselte, már számos újítással építette meg, melyek komoly elismerést váltottak ki szakmai körökben. Gépével már ekkor 170 km/óra csúcssebességet ért el, holott a korabeli repülők még csak 90-100 km/óra teljesítményre voltak képesek.

Zsélyi Aladár repülőgépeivel gyakran történt baleset, de csak kétszer szenvedett súlyos sérüléseket, ezek egyik később végzetesnek bizonyult. Ez 1914. április 15-én történt, ekkor gépe motorja hibásodott meg és a szükséges sebesség hiányában lezuhant. A pilóta jobb karján nyílt törést szenvedett. A seb később sajnos elfertőződött és a tetanuszmérgezésen az orvosok már nem tudtak segíteni, így rövidesen, 1917. július l-én meghalt.

Rövid élete során Zsélyi jelentős tudományos és publikációs tevékenységet fejtett ki, őt tekinthetjük a magyar repülési szakirodalom atyjának. Ő alkotta meg ugyanis  az első, Magyarországon megjelent repülési szakkönyvet „A repülőgéptechnika alapelvei” címmel. Széles körű elismertségét bizonyítja, hogy a repülésről és a gázturbinákról készített írásait külföldön is kiadták.

Zsélyi Aladár az életét adta azért, hogy a repülés Magyarországon is meghonosodjon, ehhez képest hosszú ideig feledésbe merült az emléke. Szülőföldjén a tragikus hirtelenséggel 51 éves korában elhunyt Molnár Katalin nevéhez fűződik az első magyar aviatikus életének és munkásságának széles körű megismertetése a Zsélyi Aladár Polgári Társulás létrehozásával, amelynek kezdettől fogva elnöke volt.

Szintén az ő kezdeményezésére jött létre szülőfalujában, Bussán e neves személyiség nevét viselő múzeum, és a községi hivatal előtti téren elhelyezett emlékoszlopa is, rajta az alábbi szöveggel: „E községben született 1883. XII. 12-én Zsélyi Aladár pilóta, géptervező, szakíró, a repülés kimagasló képviselője, meghalt 1914. 7. 1-én.”

A Palócföld neves szülöttének, a magyar repülés története kimagasló tehetségű úttörője emlékének népszerűsítéséből a Palóc Társaság is kivette részét, hiszen Csalárban  Zsélyi Aladár sírján 1993-ban elhelyezett emléktábla állításának kezdeményezője volt a helyi önkormányzattal együtt.

Mindenképpen, és kiemelten is említést érdemel Miroslav Mihály, a losonci repülőtéregykori parancsnoka, aki szintén sokat fáradozott a hajdani pilóta emlékezetének ápolása érdekében.  Ugyanis ő kutatta fel Zsélyi Aladárnak a két világháború között jeltelenné vált sírját, s emeltetett fölé a saját költségén sírkövet és szlovák nyelvű emléktáblát. Csak később került oda a magyar szövegű emléktábla.

Zsélyi Aladár halálának közelgő 110. évfordulóján bizonyára mind a két településen, Bussán és Csalárban is méltóképpen megemlékeznek szülőföldjük neves szülöttéről, a magyar aviatika úttörőjéről.

Fotó: Wikipédia, archívum