Katarína Roth Neveďalová 1982. november 10-én született Nyitrán, Családon (Čeľadice) nevelkedett. Nemzetközi kapcsolatokat és kommunikációt tanult. 26 éves korában az Európai Parlament képviselője lett. A SMER-SD pártban 2005-ben kezdett dolgozni.

2010 óta a SMER-SD nemzetközi osztályának vezetője. 2022-ben pedig a Szocialista Internacionálé alelnökévé választották. 2023 elejétől ismét európai parlamenti képviselőként dolgozik. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagja, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban az Oroszországért felelős állandó előadói tisztséget tölti be.

Néhány évvel ezelőtt a magyar-szlovák kapcsolatok sokkal rosszabbak voltak, mint most. Persze, még most is vannak különböző problémák, és nyilván még lesznek is. Mit gondol, konkrétan mi az, amiben jó felé mozdultunk?

Azt gondolom, hogy a szlovákiai magyar kapcsolatok, különösen a magyar kérdés is, mindenképp jó irányt vett. Bizonyára részben segített a közös európai uniós tagságunk, hogy már nincsenek határaink, „szabad átjárásunk van”. Fontos, hogy mind Magyarországon, mind Szlovákiában jelentős gazdasági fejlődések kezdődtek, kisebb lett a versenyszellem is.

Talán fontos megjegyeznünk azt is, hogy például a két kormányfő – mondhatni – baráti kapcsolatban áll egymással.

Nagyon örülök, hogy Fico miniszterelnök úr és Orbán miniszterelnök úr, annak ellenére, hogy különböző politikai családok tagjai, képesek tárgyalóasztalhoz ülni. Tudják, hogyan kell megegyezni, mindenekelőtt tisztelik egymást, sőt, ahogy az imént mondta, baráti viszonyban vannak. És ezt a tiszteletet átviszik a magyar-szlovák kapcsolatokra is. Számunkra Magyarország természetes partner, sok minden összeköt bennünket. És ezt nekünk nagyon fontos hangsúlyoznunk.

Éppen ezért, talán nem is csoda (hiszen bűnös kerestetik), hogy ellenfeleink, még azzal is vádolják a magyar miniszterelnököt, hogy befolyásolta a szlovákiai elnökválasztást, mert nem nyertek, nem nyert a jelöltjük, tehát különböző okokat keresnek, hogy miért történik ez, és az egyik ok szerintük az, hogy Magyarország beavatkozott a választásokba, ami teljesen abszurd szerintem.

A magyar képviselet hiányáról mi a véleménye? Például a parlamentben?

Szlovákiában a lakosság körülbelül 10 százaléka az itteni magyar közösséghez tartozik. Ez nem kevés. Ezért nagyon fontos, hogy hallassák a hangjukat, hogy legyen képviseletük, hogy a többség tisztelje őket. Fontos, hogy jó kapcsolataink legyenek Magyarországgal, és bevallom, nagyon nem tetszik, hogy még az utóbbi időben is, egyes szlovákiai politikusok megpróbálnak közöttünk falakat emelni.

A bevezetőben utaltam a problémákra. Nézzünk csak egyet, ami ma is rezonál az emberekben, ha a SMER-t hallják. Hedviga Malinová… Ez ma is fájó pont.

Ilyen manapság már nem fordulhatna elő. Sokkal érzékenyebben tekintünk ma már ezekre a dolgokra. Egyrészt megváltozott a társadalom hangulata, mégpedig jó irányba, jobban odafigyelünk arra, hogy nem szabad tolerálni semmiféle erőszakot egy etnikai kisebbség ellen. Sokkal határozottabbak eziránt a rendőrségi szervek is, illetve egészen más a gondolkodás az élet szinte minden területén.

Valahogy ezekkel a dolgokkal azért szembe kell nézni, visszamenőleg is…

Szerencsére, a múltból is tanulva, vannak dolgok, amelyek ma már nem történhetnek meg, ahogy az imént is mondtam. És sok mindent, ami történt, nem lehet visszacsinálni. Ugyanakkor fontos elmondani, meg lehet előzni ezeket a jövőre nézve, és meg lehet tenni minden olyan lépést, hogy semmilyen törvénytelenség ne forduljon elő. Meggyőződésem, hogy én személy szerint is, az elmúlt években, lehetéségeimhez mérten, eleget tettem, hogy biztosítsam, hogy semmilyen megkülönböztetés ne érjen senkit.

Én magam például vegyes területről származom, Nyitra környékéről. Egy szlovák faluban éltem, de a környéken magyar többségű falvak voltak. Amikor focira mentünk például, be-beszólogattunk egymásnak, de ezek inkább olyan, gyerekes szócsaták voltak.

Ön tehát azt mondja, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok változtak az elmúlt években. Konkrétabban?

A nemzeti kisebbségek kérdését nem politikai párbajra kell felhasználni, hanem inkább az országok gazdagodására, a jobb együttműködésre. A szép népviseletek, a hagyományok, a nagyszerű ünnepek és találkozók lehetőséget kínálnak, hogy rádöbbenjünk arra, hogy az emberek ma már nem valamiféle megosztottságban élnek, hanem sokkal inkább egységet akarnak, sokszínű életet, megtartva hagyományaikat, kötődésüket.

Muszáj szólnunk Ukrajnáról is…

A legfontosabb: mi nem küldhetünk esztelenül fegyvereket az ukránoknak, és gondolnunk kell arra is, hogy politikai felelősséggel tartozunk a sajátjainkért. Nem áldozhatunk fel mindent egy olyan országért, ami ugyan a szomszédunk, de nem része például még az uniónak sem, nincs valódi felelősségünk azokért az emberekért és nem harcolhatunk értük és nem is akarunk. Együtt érzünk velük, próbálunk segíteni, de a békés megegyezés útját kell támogatnunk mindenképp. Az Európai Uniónak most az az elsődleges feladata, hogy a közvetítésre alkalmas teret teremtsen a megbeszélésekhez, hogy emberi életeket tudjunk menteni, hogy abbahagyják a harcot, és ne csak azt oldják meg, hogyan lehet kijátszani az európai törvényeket, és minél több fegyvert küldeni Ukrajnába, hogy még több ember haljon meg.

Az Ukrajnának való pénzgyűjtésről mit gondol?

Nem akarom lekicsinyelni azokat az embereket, akik szerint ez a helyes dolog, de ennek semmi logikai értelme nincs. Ez az egész gyűjtés nagyon nem világos. Az adakozók sajnos nagyon csalódottak lesznek. Attól tartok, hogy a gyűjtés egy része jut el csak Ukrajnába. Hiszen ezekből a gyűjtésekből több tízezer eurós nagyságrendű összeget adminisztrációra különítenek el, így a végén valakinek jó pénzkereseti lehetőség – és a jóhiszemű embereket megint becsapják. Tudom, hogy ezek az emberek jót akarnak, hogy segítenek néhány embernek a frontvonalon, de ebben a formában elfogadhatatlan.

A SMER bizonyos tömegtájékoztatási eszközökkel nem kommunikál. Ön szerint ez így rendben van?

Igen, teljes egészében. Ez az elhatározás természetesen nem egyik napról a másikra született. Nézze, ma például azért vagyok Önöknél, mert úgy gondoljuk, hogy kommunikálnunk kell a médiával, és prezentálnunk kell a nézeteinket, azaz a polgároknak tudniuk kell, kinek, mi a véleménye. De ha valakit folyamatosan támadnak, folyamatosan félremagyarázzák a kijelentéseit, akkor ez olyan, mintha az ember százszor elmenne egy olyan személyhez, aki megpofozza őt. Miért kellene ezt bárkinek is végig szenvednie?

A médiának az a feladata, hogy informáljon. És nekik valójában meg kellene próbálniuk minél több oldalt meghallgatni. A tömegtájékoztatás nem az újságírók magányvéleménye kell legyen.

Ma az újságírás színvonalát az is megtestesíti, hogy kié a média. Gyakran nem is újságírókról van szó, hanem olyan emberekről, akik érdekesnek tűnnek, vagy csináltak egy podcastet, aztán tovább álltak valahová, vagy azért vették fel őket, mert jóképűek. De az igazi újságírók, akik tényleg meg tudják hallgatni a különböző oldalakat, és valóban tisztességes vitát tudnak vezetni, ők másképp állnak a dolgokhoz: hadd vitatkozzanak a politikusok, ez az ő feladatuk, nem az újságíróké.

Az újságírónak az a feladata, hogy kérdéseket tegyen fel, meg kell megpróbálnia a válaszokat megszerezni, de nem lehet ő az, aki megmondja a politikusoknak, hogy tévednek, és megpróbálja őket arra kényszeríteni, hogy olyasmit mondjanak, amit nem akarnak…

Fotó: europoslankyna.sk