A cikksorozat tizenegyedik részében a Felvidéken született, Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozatával is kitüntetett olimpiai bajnok kalapácsvető és edző, Csermák József életét és sportpályafutását mutatjuk be, aki a világon az elsőként dobta túl a 60 méteres határt.
A XX. századi magyar kalapácsvetés egyik legeredményesebb és nemzetközileg is elismert alakja 1932. február 14-én született Szenc városában. Édesapját ötéves korában vesztette el, majd nem sokkal később a nevelőapja is elhunyt. Édesanyjával és a testvérével előbb Pozsonyba költöztek, majd II. világháború végén Tapolcára mentek lakni.
Már tizenöt esztendősen a várostól nem messze található nemesgulácsi kőfejtő csilléseként dolgozott, mely munkát önként vállalta, hogy a családja tudjon mit enni. Csupán tizenhét évesen vette először kezébe az atlétikai dobószámban használt kalapácsot, amikor 1949-ben a bánya benevezte őt egy tapolcai versenyre.
Itt figyelt fel rá az egykori gerelyhajító, az akkoriban orvosként tevékenykedő Papp Pál, aki úgy vélte, hogy a fiatal tehetség testalkata ideális az atlétikára (főként a gerelyhajításra és a súlylökésre). Kezdetben ő segítette a pályafutását, és dolgozta ki a dobótechnikáját, ami kezdetben nem volt könnyű, mivel az újonc sportoló 180 cm-es magassága és alig 68 kg-os testsúlya ugyanis jócskán elmaradt a vetélytársaitól. Ezért alacsonyan – majdnem guggolva – forgott, és kizárólag a dobás pillanatában állt csak fel, ezzel mintegy „rugózva” dobta ki magát.
Csermák József eleinte diszkoszvetéssel és gerelyhajítással is próbálkozott, majd Németh Imre – az 1948-as londoni olimpián szerzett aranyérmének – hatására végül a kalapácsvetés mellett tette le a voksát. 1950-től a Tapolcai Vasutas SK versenyzőjeként kezdett aktívan sportolni. Már az első alkalmakkor nagyokat dobott, viszont az edzésre nem sok ideje maradt, ugyanis a MÁV keszthelyi részlegéhez került távírásznak, így a napi ingázás meggátolta őt abban, hogy minden tudásával a kalapácsvetésre koncentráljon. Nem sokkal később azonban „fordult a szerencséje”, mivel a lakhelyén, Tapolcán kapott rakodói állást, melynek köszönhetően már többet tudott edzeni, s az esztendő során meghívást kapott az ifjúsági válogatottba, valamint a tatai edzőtáborba is.
Nem sokkal később már a válogatott keretébe is bekerült, és az 1952-es bajnokságon második helyen végzett a példaképe, Németh Imre mögött. A helsinki nyári olimpia játékok előtti egyetlen nemzetközi versenyén – az 55,85 méteres dobásával – pedig kivívta a részvételi jogot az olimpián.
Már a játékok selejtezője során, a helsinki Olimpiai Stadionban érződött, hogy a mindössze húszéves magyar sportoló kiváló formában van. „Bemelegítésként” 57 méter 20 centit ért el, mely dobásával megdöntötte Karl Hein 1936-ban felállított – 56,49 méteres –olimpiai csúcsát. Az eredményén a második sorozatban 1,25 métert javított, a harmadikban pedig a sportszere 60, 34 méterre repült, így ő volt az első kalapácsvető, aki a világon elsőként dobta túl a 60 méteres álomhatárt.
Csermák aranyérmes lett, míg a példaképe, Németh Imre a bronzérmet szerezte meg. Lenyűgöző győzelme után „elrendelték”, hogy valamennyi vasútállomáson a hangosbemondón tudassák, hogy egy kétkezi munkás, egy vasutas olimpiai bajnoki címet szerzett. Egy speciális pontszámítás alapján a teljesítménye az egész helsinki olimpiai játékokat tekintve a második legnagyszerűbb eredménynek bizonyult (kizárólag egy brazil hármasugró, Adhemar da Silva került elé).
Az olimpia után is évekig a nemzetközi élvonalba tartozott. Az 1954-es Európa-bajnokságon bronzérmes, míg négy évvel később nyolcadik lett. Az 1956-os melbourne-i olimpia megnyitóján ő vitte a magyar csapat zászlóját, majd a játékok során ismét túldobta a hatvan métert (60,70), viszont ez a teljesítmény csupán az ötödik helyezéshez volt elegendő. A következő, 1960-as római olimpiai játékokon szintén részt vett, és a harmadik olimpiai szereplése alkalmával érte el élete legnagyobb dobását – 64,23 métert –, ám sajnos, ez már akkor nem bizonyult elégnek a döntőbe jutáshoz.
Az olimpiai bajnok kalapácsvető 1952 és 1961 között 44-szeres magyar válogatott volt. Aktív pályafutását 1962-ben fejezte be, majd 1967 és 1970 között a magyar atlétaválogatott dobóedzője volt. Tanítványai közül Zsivótzky Gyula az 1968-as mexikóvárosi olimpián aranyérmet nyert. 1989-ben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett. A MÁV Tapolcai Fűtőház vezetőjeként, harmincnyolc évi vasutas szolgálat után vonult nyugdíjba.
Csermák József hosszú betegség után, 2001. január 13-án, hatvankilenc esztendős korában hunyt el. Emlékét ápolva, egykori lakhelyén, Tapolcán minden évben megrendezik a Dr. Papp Pál – Csermák József Nemzetközi Kalapácsvető Emlékversenyt. Nevét a városban rendezvénycsarnok is viseli.
A nyitóképen az olimpiai láng logója a helsinki olimpián (Fotó: Wikipédia)