Adok-kapok

Egy idős asszony panaszolja, hogy amikor felhívta a szakorvosi rendelőt, hogy időpontot kérjen, az orvosnő megszidta, miért nem jelentkezett már korábban, amikor ellenőrzésre kellett volna jönnie. Hiába próbálta magyarázni, hogy kórházban feküdt hosszú ideig, és műtéten esett át, a doktornő elég nyersen csak mondta a magáét. Az asszony végül kapott új időpontot, de nagyon kellemetlenül érezte magát a telefonbeszélgetés után, s félt attól, hogy mi vár rá. De csodák csodája, az orvosnőt mintha kicserélték volna! Megértő, kedves volt a beteghez, kellemes légkörben zajlott a kivizsgálás. Mintha egy másik ember lett volna…

Ha tükörbe nézünk, valószínűleg önkritikusan beismerhetjük, hogy mindnyájan tudunk kedvesek lenni, de néha talán barátságtalanabbul, idegesen is megnyilvánulni. Tudunk türelmetlenek lenni bizonyos helyzetekben, bizonyos emberekkel. Persze legtöbbször tudjuk is az okot. Lehet, hogy nem aludtunk jól, vagy beteg egy családtagunk, letolt a főnökünk, elromlott az autónk… Biztos vagyok benne, hogy a fent említett orvosnő sem ok nélkül volt goromba. Bár ez nem menti fel sem őt, sem minket, ha hasonlóan viselkedünk.

A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni – írja egy helyütt Mark Twain. Az biztos, hogy ha udvariasak, kedvesek vagyunk egymással – függetlenül attól, hogy éppen mivel küszködünk -, akkor nemcsak a másik embernek szerzünk kellemes perceket, hanem mi magunk is jobban fogjuk érezni magunkat. Ha pedig valaki gorombán, udvariatlanul, türelmetlenül szól hozzánk – hivatalban, rendelőben, üzletben -, akkor éppen azzal tudjuk leszerelni, megszelídíteni, ha nem hasonló hangnemben válaszolunk, nem vágunk vissza, hanem nyugodtan, higgadtan reagálunk. Így nem fajul el a helyzet.

Érdemes a legközelebbi alkalommal kipróbálni!

Fotó: pixabay